Vajon melyik a Föld legmagasabb vulkánja? És miért kapaszkodik föl rá egy magyar csapat? Újra és újra. Ráadásul olyan helyszínen, amelynél alig van szélsőségesebb földi környezet. Miért ásnak fagyoskodva mérőműszereket a száraz törmelékbe – még jóval 6000 méter fölött is? 2014 februárjában folytatja magashegyi munkáját a Földgömb Atacama Klímamonitoring Expedíció.
Az expedíció szervezője A Földgömb magazin. Következzen korábbi, bevezető cikkünk folytatása.
2012. január-február. Az első felvonás zajlik: legkritikusabb lépésként a felföld szintjéből indulva egészen a hegy tetejéig a legmegfelelőbb helyszínekre, a legjellegzetesebb magassági szintekre – és mindenütt a felszín alá több szintben – kell elhelyezni a folyamatosan, évekig működő hőmérséklet-adatgyűjtőket.
Nem tűnik épp bonyolultnak, ám a rendelkezésre álló idő behatárolt, a terep nehezen járható, előzetes kutatások sem zajlottak, s mindent úgy kell beindítani, hogy az első leolvasáskor, 2014-ben már több tízezernyi pontos és értékes adatot kapjunk. Mindent vagy semmit…
Fent: A vizsgálat helyszínei az Ojos del Salado hegytömbjén
Fent: Bepárlódott vizű sós tó a Puna de Atacamán, az Ojos del Salado lábánál
Fent: Ahonnan már elpárolgott a víz – magashegyi sósivatag
4200 méter
Jobbra: Helyet keresünk a műszereknek 4200 méteren
Ez a kőosztályozás jégjelenlétre utal, csak épp egy sivatagban furcsa látvány. Ahogy nekilátunk – ásással – a rúdszabadításnak, tisztul a kép: már 10 cm mélyen nedves és egyre finomabb szemű a törmelék. Mivel nyaranta hulló csapadékból – ami jobbára hó - ide igen kevés érkezik (és ami leesik, az is inkább elpárolog), a nedvesség fő forrása a cementjég nyári olvadása lehet. Ám e folyamatról majd akkor kapunk pontos képet, ha leolvassuk az itt beásott műszerek adatait…
Homok és kavics vesz körül. Megjelennek az első szélpolírozta, szélmarta kőtömbök. A viharos szél irányára merőlegesen felépült, 100 méternél is hosszabb, kavicstetejű horzsakődűnéken hullámzunk. Ha kissé bevörösítenénk a látványt, a Marson is lehetnénk.
Balra: A szélszállította hordalék vizsgálata 5200 méteren
Furcsa, szélemelte alakzatok, szélmarás, masszív, mozgó törmelékborítás, jég a felszín alatt, különleges olvadásformák, átnedvesedő felületek. De mi épp Dél-Amerika szárnyaló gazdaságú, válságot nem ismerő, nyitott, elképesztően változatos országában járunk.
Jobbra: Az 5200 méteren műszertelepítésre kiválasztott hely
Az expedíció szervezője A Földgömb magazin.
5800 méter
A szélárnyékos, védett helyeken még jókora, több méter vastag hómezők húzódnak. Ám ezek nem sima, nappal olvadozó, éjjel viszont kőkemény hófelületek, hanem ezernyi toronyra tagolódnak, jellegzetes és járhatatlan penitentes-mezőket alkotnak. 5800 méter körül már 2- 3 méteresek a tűk, tornyok, oszlopok és taréjok. Közvetlenül homoklepleken ülnek, vagy sziklás-kőtörmelékes lejtőkön, óriás fakírágyként terpeszkednek.
Balra: 5800 méteren még mindig kősivatagban dolgozunk, itt már három adatgyűjtő lapul a felszín alatt
Áthatolhatatlan, szürreális, fagyott tüskemezők, ám múlandók: ahogy kialakulásukat is az erős napsugárzás irányítja, nyár közepi olvadásos-ledőléses pusztulásuk is a szemünk előtt zajlik. A műszereknek e magasságban is kiváló helyet találunk, viszont 35 cm mélyen kőkemény jégcementbe ütközünk. Az örökfagy fölső részének nyári olvadása mindössze e néhány decimétert engedi állandóan változni, formálódni.
A hegyen jelenlévő víz kérdése szorosan összefügg az időjárás, hosszabb távon pedig a klíma alakulásával. A felszín alatti szivárgó vizek az örökfagy nyári olvadásából és a hóolvadásból származnak, ez utóbbi pedig időszakos patakereket is táplálhat. Sőt, kedvező körülmények között még állóvizek is összegyűlhetnek. Így a Föld legmagasabban hullámzó tava is az Ojos del Saladóhoz kötődik. 6400 m-es magasságban egyes években úgy felgyűlhet az olvadékvíz, hogy az a téli hótakaró teljes elolvadását követő és a következő tél beállta közötti néhány hétben időszakos vízfelületet alkothat a fagyott aljzaton.
Fent: 5900 méteren különösen nagy csonthótornyok, penitentesek magasodnak
Fent: Penitentes-mászás
6750 méter
Napfelkeltekor sincs hidegebb -15 C-nál, és ami a legfontosabb, alig fúj a szél! 2010-ben szélviharban jártunk erre. Akkor egyszerre hókristályokat és porszemeket préselt át a szél a síszemüveg szigetelésén, minden vizünk megfagyott, fagytak az ujjak, fogyott a lelkesedés. Most munka van, sziklákon térdelés, körültekintő műszerelhelyezés, de ezzel együtt nyugalom és verőfény.
A csúcskráter csonthóval kitöltött aljzatú, peremének kőtörmelékében zajlik a műszerbeállítás. Itt már nem ásás, hanem jégcsákányos mélyítés. Nem baj, hogy nem túl mélyre menni, ebben az oxigénhiányos környezetben amúgy is beszűkül a gondolkodás, egyközpontúvá lesz, szinte csőlátás alakul ki, gépiessé válunk. Első a létfenntartás, de a kreatív földmunka megkerülhetetlen.
Jobbra: A 6750 méteres mérőhelyünk az Ojos del Salado kráterperemén, háttérben a hegy főcsúcsa
Lent: Az Ojos del Salado legmagasabb krátere. Műszereink a jobb oldali peremén mérnek
6893 méter
Némi sziklamászás, aztán indulhat a csúcs kőtömbjei közötti helykeresés. Míg két évvel korábban kötélre kötve, minimális mozgástérrel, a sziklák között gubbasztva küzdöttünk a viharos széllel és hideggel, most egy kesztyűréteg is elég és a műszerelhelyezésre legalkalmasabb helyet keresve könnyedén átvizsgálható a tető. Műszerhenger megy a kőtörmelékbe és egy másik a külső hőmérséklet és légnedvesség mérésére a felszínre kerül.
Jobbra: Műszerelhelyezés 6893 méteren az Ojos del Salado csúcsának sziklái között
Közben vagy 300 méterrel lejjebb fehér, felszálló gőz tűnik föl. Egy rejtőzködő, nagy oldalkráter aljában működik a fumarola (forró gőzfeltörés), és ott egy kráteralji, nedves hómező is. Ennek elolvadása után, a nyár végén itt is tó megjelenése várható! 2014-ben ezt is megvizsgáljuk.
Fent: A Föld legmagasabban fekvő vulkáni vidéke
Fent: Kilátás az Ojos del Salado csúcsáról
2014. február. Műszereink már 2 éve mérnek, következik a leolvasásuk. Minden órában gyűlnek és tárolódnak az adatok a hegy különböző magassági emeletein, a lábunk alatt több szintben, hogy megtudjuk: milyen klíma- és környezeti változásokról árulkodik Földünk egyik legszélsőségesebb környezete? Mi a helyzet az örökfaggyal, milyen hosszúak az olvadási és fagyási időszakok, milyen a hőmérséklet járása bolygónk legmagasabban húzódó sivatagában és magashegyi tundráján? És ha már jeges az aljzat: milyen következményekkel jár a fagy felengedése, hogyan változik meg a sivatag határa, mi lesz az olvadékvíz sorsa, hogyan alakulhatnak ki tavak – a Földön a legmagasabb helyzetben? Mit köszönhetünk a viharos szélnek, s mit a vulkáni működésnek?
Ásunk, kalapálunk, bontunk, kaparunk, merítünk, fúrunk, mérünk, gyűjtünk, térképezünk.
Február 3-tól kövesse napról napra a 4 hetes expedíció tevékenységét itt, az időkép oldalán, vagy az expedíció honlapján: atacama.expedicio.eu (http://atacama.expedicio.eu)
Az expedíció szervezője A Földgömb magazin.
Az expedíció támogatói az Eupolisz Utazási Iroda, az STA Travel, a Fjällräven, a The North Face, C+D Automatika Kft.
Szerző: A Földgömb magazin
Megjelent: 2014.01.22 14:27