Atacama Expedíció 2012

Korábbi bevezető cikkünk folytatásaként következzen a korábbi, 2012-es expedíció összefoglalója. Fotókkal!

Vajon melyik a Föld legmagasabb vulkánja? És miért kapaszkodik föl rá egy magyar csapat? Újra és újra. Ráadásul olyan helyszínen, amelynél alig van szélsőségesebb földi környezet. Miért ásnak fagyoskodva mérőműszereket a száraz törmelékbe – még jóval 6000 méter fölött is? 2014 februárjában folytatja magashegyi munkáját a Földgömb Atacama Klímamonitoring Expedíció. 

Az expedíció szervezője A Földgömb magazin. Következzen korábbi, bevezető cikkünk folytatása.

2012. január-február. Az első felvonás zajlik: legkritikusabb lépésként a felföld szintjéből indulva egészen a hegy tetejéig a legmegfelelőbb helyszínekre, a legjellegzetesebb magassági szintekre – és mindenütt a felszín alá több szintben – kell elhelyezni a folyamatosan, évekig működő hőmérséklet-adatgyűjtőket.

Nem tűnik épp bonyolultnak, ám a rendelkezésre álló idő behatárolt, a terep nehezen járható, előzetes kutatások sem zajlottak, s mindent úgy kell beindítani, hogy az első leolvasáskor, 2014-ben már több tízezernyi pontos és értékes adatot kapjunk. Mindent vagy semmit…

Fent: A vizsgálat helyszínei az Ojos del Salado hegytömbjén

Fent: Bepárlódott vizű sós tó a Puna de Atacamán, az Ojos del Salado lábánál

Fent: Ahonnan már elpárolgott a víz – magashegyi sósivatag

4200 méter

Hegyes rézrudunk fél méter mélyen beragadt a kőtörmelékbe, moccantani sem bírjuk. A Tres Cruces Nemzeti Park szélén, a Negro Francisco sóstó közelében tanakodunk. A nyár második felében járunk, a felszín már erősen felengedett, de nem tudjuk pontosan, hol lehet az örökfagy határa, ezt itt még senki sem vizsgálta. És a lehető legmélyebbre is akarunk műszert telepíteni. E 2010-ben kiszemelt helyszín pedig minden szempontból csábító: járművel elérhető, senki által nem bolygatott, és a vízszintes terep kőtörmeléke 1-2 méteres átmérőjű kősokszögekbe rendeződik.

Jobbra: Helyet keresünk a műszereknek 4200 méteren

Ez a kőosztályozás jégjelenlétre utal, csak épp egy sivatagban furcsa látvány. Ahogy nekilátunk – ásással – a rúdszabadításnak, tisztul a kép: már 10 cm mélyen nedves és egyre finomabb szemű a törmelék. Mivel nyaranta hulló csapadékból – ami jobbára hó - ide igen kevés érkezik (és ami leesik, az is inkább elpárolog), a nedvesség fő forrása a cementjég nyári olvadása lehet. Ám e folyamatról majd akkor kapunk pontos képet, ha leolvassuk az itt beásott műszerek adatait…

5200 méter

Homok és kavics vesz körül. Megjelennek az első szélpolírozta, szélmarta kőtömbök. A viharos szél irányára merőlegesen felépült, 100 méternél is hosszabb, kavicstetejű horzsakődűnéken hullámzunk. Ha kissé bevörösítenénk a látványt, a Marson is lehetnénk.

Balra: A szélszállította hordalék vizsgálata 5200 méteren

Furcsa, szélemelte alakzatok, szélmarás, masszív, mozgó törmelékborítás, jég a felszín alatt, különleges olvadásformák, átnedvesedő felületek. De mi épp Dél-Amerika szárnyaló gazdaságú, válságot nem ismerő, nyitott, elképesztően változatos országában járunk.

Holdvilágos nyári éjszakáinkon -8C-t mérünk a sátorban… A műszerelhelyezés problémamentesen megy, jól akklimatizálódunk. Kényelmes magashegyi munkaterápia is lehetne, de épp az előbb találtunk rá egy súlyosan hegyi beteg, földön rángatózó és levegőért kapkodó argentinra, és végül az is kiderült, hogy az egyik terepjárónk itt biztos nem fog már beindulni…                                                  

Jobbra: Az 5200 méteren műszertelepítésre kiválasztott hely            

Az expedíció szervezője A Földgömb magazin.                                   

5800 méter

A szélárnyékos, védett helyeken még jókora, több méter vastag hómezők húzódnak. Ám ezek nem sima, nappal olvadozó, éjjel viszont kőkemény hófelületek, hanem ezernyi toronyra tagolódnak, jellegzetes és járhatatlan penitentes-mezőket alkotnak. 5800 méter körül már 2- 3 méteresek a tűk, tornyok, oszlopok és taréjok. Közvetlenül homoklepleken ülnek, vagy sziklás-kőtörmelékes lejtőkön, óriás fakírágyként terpeszkednek.

Balra: 5800 méteren még mindig kősivatagban dolgozunk, itt már három adatgyűjtő lapul a felszín alatt  

Áthatolhatatlan, szürreális, fagyott tüskemezők, ám múlandók: ahogy kialakulásukat is az erős napsugárzás irányítja, nyár közepi olvadásos-ledőléses pusztulásuk is a szemünk előtt zajlik. A műszereknek e magasságban is kiváló helyet találunk, viszont 35 cm mélyen kőkemény jégcementbe ütközünk. Az örökfagy fölső részének nyári olvadása mindössze e néhány decimétert engedi állandóan változni, formálódni.

A hegyen jelenlévő víz kérdése szorosan összefügg az időjárás, hosszabb távon pedig a klíma alakulásával. A felszín alatti szivárgó vizek az örökfagy nyári olvadásából és a hóolvadásból származnak, ez utóbbi pedig időszakos patakereket is táplálhat. Sőt, kedvező körülmények között még állóvizek is összegyűlhetnek. Így a Föld legmagasabban hullámzó tava is az Ojos del Saladóhoz kötődik. 6400 m-es magasságban egyes években úgy felgyűlhet az olvadékvíz, hogy az a téli hótakaró teljes elolvadását követő és a következő tél beállta közötti néhány hétben időszakos vízfelületet alkothat a fagyott aljzaton.

Fent:  5900 méteren különösen nagy csonthótornyok, penitentesek magasodnak         

Fent: Penitentes-mászás      

6750 méter

Napfelkeltekor sincs hidegebb -15 C-nál, és ami a legfontosabb, alig fúj a szél! 2010-ben szélviharban jártunk erre. Akkor egyszerre hókristályokat és porszemeket préselt át a szél a síszemüveg szigetelésén, minden vizünk megfagyott, fagytak az ujjak, fogyott a lelkesedés. Most munka van, sziklákon térdelés, körültekintő műszerelhelyezés, de ezzel együtt nyugalom és verőfény.

A csúcskráter csonthóval kitöltött aljzatú, peremének kőtörmelékében zajlik a műszerbeállítás. Itt már nem ásás, hanem jégcsákányos mélyítés. Nem baj, hogy nem túl mélyre menni, ebben az oxigénhiányos környezetben amúgy is beszűkül a gondolkodás, egyközpontúvá lesz, szinte csőlátás alakul ki, gépiessé válunk. Első a létfenntartás, de a kreatív földmunka megkerülhetetlen.

Jobbra: A 6750 méteres mérőhelyünk az Ojos del Salado kráterperemén, háttérben a hegy főcsúcsa

Lent: Az Ojos del Salado legmagasabb krátere. Műszereink a jobb oldali peremén mérnek

6893 méter

Némi sziklamászás, aztán indulhat a csúcs kőtömbjei közötti helykeresés. Míg két évvel korábban kötélre kötve, minimális mozgástérrel, a sziklák között gubbasztva küzdöttünk a viharos széllel és hideggel, most egy kesztyűréteg is elég és a műszerelhelyezésre legalkalmasabb helyet keresve könnyedén átvizsgálható a tető. Műszerhenger megy a kőtörmelékbe és egy másik a külső hőmérséklet és légnedvesség mérésére a felszínre kerül.

Persze úgy, hogy ne tűzzön rá a Nap és hó se temethesse be. Eltart vagy egy óráig a helykialakítás, illesztgetés, helyszínbemérés, fotózás. De már itt felmerül, hogy mi lesz a leolvasáskor, 2014 februárjában, amikor mindent ki kell szedni jól beágyazott helyéről, megtisztítani az érzékelőket, letölteni a jókora adattömeget, majd mindent visszaállítani mérőhelyzetbe… Ha zordabb az idő, rendkívül nehéznek ígérkezik. Maguk a műszerek persze még évekig működnek, ráadásul ezeket pont ilyen extrém körülmények közé tervezték, de a teljes adatgyűjtő-csere ideje is eljön majd. Izgalmas kilátások, de ezen nincs is semmi meglepő, hiszen a ilyen magasságban senki nem szokott vissza-visszatérve törmeléket ásni…

Jobbra: Műszerelhelyezés 6893 méteren az Ojos del Salado csúcsának sziklái között

Közben vagy 300 méterrel lejjebb fehér, felszálló gőz tűnik föl. Egy rejtőzködő, nagy oldalkráter aljában működik a fumarola (forró gőzfeltörés), és ott egy kráteralji, nedves hómező is. Ennek elolvadása után, a nyár végén itt is tó megjelenése várható! 2014-ben ezt is megvizsgáljuk.

Fent: A Föld legmagasabban fekvő vulkáni vidéke                                                            

Fent: Kilátás az Ojos del Salado csúcsáról               

2014. február. Műszereink már 2 éve mérnek, következik a leolvasásuk. Minden órában gyűlnek és tárolódnak az adatok a hegy különböző magassági emeletein, a lábunk alatt több szintben, hogy megtudjuk: milyen klíma- és környezeti változásokról árulkodik Földünk egyik legszélsőségesebb környezete? Mi a helyzet az örökfaggyal, milyen hosszúak az olvadási és fagyási időszakok, milyen a hőmérséklet járása bolygónk legmagasabban húzódó sivatagában és magashegyi tundráján? És ha már jeges az aljzat: milyen következményekkel jár a fagy felengedése, hogyan változik meg a sivatag határa, mi lesz az olvadékvíz sorsa, hogyan alakulhatnak ki tavak – a Földön a legmagasabb helyzetben? Mit köszönhetünk a viharos szélnek, s mit a vulkáni működésnek?

Ásunk, kalapálunk, bontunk, kaparunk, merítünk, fúrunk, mérünk, gyűjtünk, térképezünk.

Február 3-tól kövesse napról napra a 4 hetes expedíció tevékenységét itt, az időkép oldalán, vagy az expedíció honlapján: atacama.expedicio.eu (http://atacama.expedicio.eu)

Az expedíció szervezője A Földgömb magazin.

Az expedíció támogatói az Eupolisz Utazási Iroda, az STA Travel, a Fjällräven, a The North Face, C+D Automatika Kft.

Szerző: A Földgömb magazin
Megjelent: 2014.01.22 14:27


Hirdetés

Kapcsolódó hírek

Atacama 2016
Eredményekkel a zsebünkben
Túl gyors?