Az Antarktisz feletti ózonkoncentráció csökkenését először az 1970-es években tapasztalták a tudósok, s mivel a Föld más területein nem észleltek ilyen jellegű változást, néhány évig mérési hibaként kezelték az ott mért eredményeket. Végül 1985-ben mutatták ki, hogy az ózon mennyisége minden egyes évben augusztus közepétől szeptember végéig, olykor október elejéig csökken. Idén az előző évekhez képest valamivel később jelent meg az ózonlyuk, de az elmúlt hetek leforgása alatt gyors növekedés volt tapasztalható: kiterjedése jelenleg felülmúlja a 2007-es évben mért, 25 millió km²-t. A szeptember 13-i mérési eredmények alapján az ózonlyuk kiterjedése jelenleg 27 millió km² , nagysága a következő hetekben még növekedhet, de nem valószínű, hogy meghaladja a 2006-ban mért rekord nagyságot, amikor kiterjedése 29,5 millió km²-t is elérte. A Földet körülölelő ózonpajzs természetes védelmet nyújt a Napból érkező káros ultraibolya sugárzással szemben, amely amellett, hogy az embereknél leégést és bőrrákot okoz, súlyosan károsítja a vegetációt is. A sztratoszférikus ózonkoncentráció csökkenését elsősorban a hűtőgázként és spraypalackok hajtógázaként használt klóros vegyületek, az ún. CFC-gázok légköri feldúsulása okozta. A legtöbb ilyen vegyületet az 1987-es montreali egyezmény értelmében kivonták a forgalomból, de hosszú tartózkodási idejük miatt még sok-sok évet vehet igénybe, mire teljesen kiürülnek a légkörből. A Világ Meteorológiai Szolgálat egyik szakértőjének, Geir Braathen véleménye szerint még évtizedekig is eltart, mire az ózonlyuk teljesen eltűnik és visszaáll az 1980-as évek előtti állapot. A tudósok ma ezt az időpontot körülbelül 2075-re teszik. Forrás: WMO

Szerző: Kurunczi Rita
Megjelent: 2008.09.21 12:08