Három év éles üzem után április végével befejezi az adatgyűjtést az Európai Űrügynökség magaslégköri mérésekben korszakos innovációt hozó műholdja, az Aeolus.

Az elmúlt években a sztratoszféra, azaz a 10 kilométernél magasabban (de 50 kilométer alatt) fekvő légréteg tanulmányozása kiemelt figyelmet kapott, hiszen sokszor az alacsonyabb légrétegekben végbemenő, azaz végső soron az emberi mindennapokat érintő időjárási jelenségek kiváltó forrása is odafentről ered.

Jó példa erre a korábban az Időképen is részletesen bemutatott hirtelen sztratoszférikus melegedés (Sudden Strathospheric Warming, SSW), vagyis a nagyjából 25 kilométer magasságban fekvő légréteg rövid idő alatt történő, akár 60-70 fokos felmelegedését jelzi. Egy ilyen forulat a sarki örvény lehetséges kettészakításával akár hetekkel képes egy hidegebb téli időszakot előrejelezni.

Ajánló: Hogy okoz kemény telet a sztratoszféra melegedése?

Példa egy magaslégköri szélerősség-profilra a Dorian-hurrikán idején

A jelentős behatás ellenére meglepően kevés információnk van arról, hogy mi zajlik a fejünk felett. Az utasszállító repülőgépek 11-12 kilométernél magasabbra nem emelkednek, a 30-35 kilométeres magasságig jutó meteorológiai ballonokat pedig csak többnyire nagyobb népsűrűségű területeken, ott is csak napi 1-2 alkalommal engednek fel (Magyarországon pl. csak Budapesten és Szegeden).

A fentiekből következik, hogy magaslégköri szelek tanulmányozásához más megoldás után kellett nézni. Itt jöttek képbe a lézernyalábot kibocsátó műholdak. Az Aelous egy olyan Doppler LIDAR szenzort tartalmaz, mely ultraibolya lézersugarakat bocsát ki, ami a különböző sebességgel mozgó légtömegekről másképp verődik vissza, így azok mozgása a fáziseltolódás hatása miatt távolról mérhetővé válik. Hasonló fáziseltolódás történik ugyanis, amikor a mellettünk elszáguldó mentőautó hangja mélyebb lesz, miután elhaladt mellettünk (bővebben: Doppler-effektus).

Három-, öt- és hétnapos távlatban is jól kimutathatóan javultak az előrejelzések a műhold adatainak hatására (kékkel). A legnagyobb hatást a sarkvidékeken fejtette ki a szonda (a diagramok szélein).

A vett adatokat több előrejelző központ, így az ECMWF is felhasználta az elmúlt években. Előrelépést nem csak az adatok közvetlen asszimilálásával, de a már használatban lévő modellekben előforduló torzítások (szisztematikus alá- és fölébecslések) felismerésében és javításában is sikerült elérni, így

az első generációs műhold misszójának végét követően is részben megmaradnak a műholdnak köszönhető beválás-növekedések.

Szerző: Szente-Varga Bálint
Megjelent: 2023.04.27 13:23