A Dél-Sandwich-szigetek egy sor vulkáni csúcs az Atlanti-óceán déli részén, az Antarktisz és Dél-Amerika közelében. A három legnagyobb sziget - Saunders, Montagu és Bristol - magassága közel 1000 méterrel haladja meg a tengerszintet. A szigeteket alkotó hegycsúcsok akadályt képeznek az áramló levegő útjába, és megfelelő feltételek mellett (nedvesség jelenléte, stabil rétegződés) páratlan látványt hoznak létre a széllel átellenes oldalon.

Részletesebben: ahogy a nedves levegő a hegyeknek „ütközik", felemelkedik, és a túloldalon szinuszos hullámmozgásba kezd (lee oldali hullámok). Ez eredményezi a felhős és derült területek váltakozását, annak függvényében, hogy a levegő emelkedő (itt éri el haramtpontját a nedves levegő, felhők képződnek) vagy leszálló (felhőoszlató melegebb, szárazabb a levegő) mozgást végez. A felhők ez esetben egy helyben állnak, vagy csak nagyon lassan mozognak.

Amint ezt a NASA műholdképe is mutatja, február 5-én a feltételek nem csak a hullámfelhők kialakulásának kedveztek, de olyannyira egyenletes volt a nyugatias áramlás, hogy a hullámok összekapcsolódtak a szigetek "mögött". A jelenség kialakulása hasonlítható egy vízen haladó motorcsónakhoz is, ahogy hátratekintünk, a mozgó motorcsónak hasonló, V-alakú hullámzásra kényszeríti a nyugalomban lévő vízfelszínt. A februári felhők esetében a légáramlat jelentette a mozgó tényezőt, és a szigetek viselkedtek úgy, mint egy lehorgonyzott motorcsónak.

Szerző: Szabó Bea
Megjelent: 2020.03.02 16:28