A 2005 YU55 jelzéssel ellátott kisbolygó rendszeresen visszatér a Föld közelébe, de az elmúlt 200 év során most lesz legközelebb. 325 ezer km-re fog elszáguldani, azaz a holdpályán belül, a Hold átlagos távolságának kb. 85%-ára közelítve meg bolygónkat. Hasonlóan közeli elhaladásra 2028-ig kell várnunk, amikor a (153814) 2001 WN5 jelű égitest fog elszáguldani 248000 km-re bolygónktól.

Szabad szemmel az aszteroidát nem lehet majd látni, amely igen halovány és igen gyorsan halad, ezért megfelelő méretű teleszkóp kell a megfigyelésekhez. A rendkívüli közelség alkalmat ad számos, földfelszínről elvégezhető megfigyelés végrehajtására, amelyek esetenként az űrszondás mérésekkel összevethető pontosságú adatokat szolgáltathatnak. A radarokkal, illetve infravörös és vizuális tartományban végzett megfigyeléseknek hála lehetőség lesz az égitest méretének és pontos alakjának meghatározására, forgási jellemzőinek megállapítására, valamint összetételének tanulmányozására spektroszkópiai adatok felhasználásával. A híres goldstone-i radar már november 4-én, míg az arecibói óriás november 8-án kezdi a megfigyeléseket, amelyekből a kirajzolódó kép felbontása remélhetőleg eléri a 2 métert.

Az égitest a Nap irányából közelít, így a november 8-át megelőző éjszakákon nem lesz megfigyelhető. Ezen az éjszakán, a legnagyobb közelség idején valamivel fényesebb lesz 12 magnitúdónál, így vizuális észlelésére legalább közepes (20 cm átmérő körüli) műszerekre lesz szükség, illetve nem kedvez a megfigyeléseknek a teleholdhoz közeli fázis sem. Azonban a legnagyobb közelség után még 3-5 napig megfigyelhető lesz, mozgása jelentősen lassul, miközben körülbelül éppen a Nappal ellentétes irányban távolodik.

Sajnálatos módon a legnagyobb közelítés idején az égitest hazánkból nem figyelhető meg: naplemente után, amikor a Delfin csillagkép még látszik, az égitest még csak közeledik, és túlságosan halvány, még nagy távcsövekkel és érzékeny CCD kamerákkal is roppant nehéz lesz megtalálása. Egy nappal később, november 9-én éjfél előtt már jóval kedvezőbb helyzetben lesz az égitest, a Kos és Halak csillagkép határán. Azonban ekkorra fényessége már mintegy 12,5 magnitúdóra csökken, így a még mindig gyorsan haladó aszteroida vizuális észleléséhez jóval nagyobb műszerekre lesz szükség - ráadásul a közelben tartózkodó telehold sem kedvez az észleléseknek.

A kisbolygó aktuális koordinátái folyamatosan nyomon követhetőek a NASA honlapján.

Forrás: Magyar Csillagászati Egyesült

Szerző: Bodrogi Attila
Megjelent: 2011.11.07 22:11