A 2025/2026-os téli szezon eddigi alakulása alapján egyre nehezebb azt mondani, hogy átlagos mederben zajlanak a folyamatok a hazai vízgyűjtőkön.
A Nagymaros feletti Duna-vízgyűjtőn az elmúlt években megszokott sokévi minimumgörbe korábban még egy viszonylag stabil, jól követhető ívet rajzolt ki, tavaly azonban ez a rend megbomlott, és idén sem sikerült visszatérni a korábbi mintázathoz.
Hóban tárolt vízkészlet a Duna vízgyűjtőjében a folyó Nagymaros fölötti szakaszán | Forrás: Országos Vízjelző Szolgálat
A november végi két ciklon ugyan jelentős mennyiségű havat hozott - összességében mintegy 2 km³ hóvíz-egyenértékkel -, ám ebből december első felére már közel a fele elolvadt. Ez különösen figyelemre méltó, hiszen ilyenkor normál esetben nem fogy, hanem gyarapszik a hóban tárolt vízkészlet. Bár a most formálódó mediterrán ciklon a hegyvidéki területeken újabb havazást hozhat, az önmagában beszédes, hogy decemberben annak kell örülni, ha egyáltalán növekedni tud az alpesi és kárpáti hókészlet.
Hasonlóan aggasztó jelek láthatók a Tisza vízgyűjtőjén is. A Szeged feletti vízgyűjtőn a hóban tárolt vízkészlet jelenleg messze elmarad a sokévi átlagtól, a görbe már most a minimumértékek közelében jár. Ez nemcsak a tavaszi vízhozam szempontjából problémás, hanem azért is, mert a vízgyűjtő téli feltöltődése egyre inkább eseményfüggővé válik, nem pedig évszakhoz kötött folyamattá.
Teljesen hiányzik a hóban tárolt vízkészlet a Tisza vízgyújtőjében | Forrás: Országos Vízjelző Szolgálat
A folyamatok arra utalnak, hogy nem egyszeri kilengésről, hanem egy tartósan sérülékenyebb vízháztartási állapotról van szó, amelynek hatásai tavasszal és nyáron válhatnak majd igazán érezhetővé.
Borítókép: Karrimor (Vác)
Szerinted kell attól tartani, hogy egyszer kiszárad a Duna?
Szerző: Cséki Gergő
Megjelent: 4 órája