Az elmúlt néhány évtizedben a kutatók körében egyre nagyobb figyelmet kapott a viharciklonok jelensége, melyek elsődleges jellegzetessége a középponti nyomás hirtelen süllyedése, illetve a szélsebesség azt kìsérő növekvő intenzitása. Néhány nappal ezelőtt már beszámoltunk Becky pályafutásáról, november 9-én azonban újabb ciklon kezdett el kimélyedni a nyugati térségben, mely a névre lett keresztelve. A berlini meteorológusok lenti analízisein is jól látszik, hogy mennyit változott egy nap leforgása alatt a helyzet, csütörtökön délelőtt 951 hPa-t mértek benne 

Lássuk, a viharciklonok hogyan jelennek meg a különböző műholdképeken!

1. IR képek

A viharciklonok fejlődésük kezdeti stádiuma alatt melegebb felhőtetővel rendelkeznek, melyből egyre sűrűbb, sávos szerkezetű cirrus tömb képződik. Általában nyugat-keleti irányìtottságú frontális felhősávok jönnek létre. A fejlődő felhő szìne az infravörös képeken szürke és világosszürke között változik, a magasabbra felnyúló felhőtetők egyre világosabb szìnben jelennek meg. Előfordul, hogy a vékonyabb Ci felhők bizonyos mértékben átengedik az alulról  – földfelszìnről, alacsonyabb felhőkről  − érkező sugárzást, és ezáltal a ténylegesnél magasabb hőmérsékletűnek jelennek meg a műholdképen.

A sztratoszféra alsó rétegeiből származó, leáramló meleg levegő a jet stream ciklonális szakaszán lefelé advektálódik, amely felhőoszláshoz vezet a hidegfront felhőzete és a felhőfej között, ezáltal V alakot formál (a jelenséget gyakran szokták száraz nyelvként emlegetni). A ciklogenezis folyamata annál intenzìvebb, minél nagyobb a hőmérsékleti advekció mértéke. A troposzféra potenciálisan instabil rétegzettsége miatt a felhősáv belső élét gyakran konvektìv cellák alkotják, melyek fehér pontokként jelennek meg a műholdképen. 

Az érett stádiumban a felhősapka ciklonális görbületű felhősávvá  nő, ahol a spirál és a frontális felhősáv között jól elkülönìthető, széles, sötét terület látható. Ha az okkludálódás folyamata aktìv és gyors, akkor az okklúziós pont körüli sűrű, magas, a jet streammel összefüggő felhőzet élesen elkülönül a felhőörvény magjának alacsonyabb felhőzetétől. A frontális felhőzet hátsó része gyakran szertefoszlik a lesüllyedő száraz levegő következtében.

2. VIS képek

A viharciklonokban található konvektìv cellák gyakran sokszög- vagy sarló-alakú, sejtszerű elrendeződést mutatnak, erősen fényes, fehér szìnben jelennek meg a műholdképeken, hiszen ezek nagy magasságig felnyúló, vastag,  csapadékot adó felhők. Ugyanakkor a napsugárzás által felülről megvilágìtott, kitüremkedő felhőtornyok szélein általában kevésbé reflektáló, sötétebb gyűrű jelenik meg. Az elsősorban a spirál szélén található magas szintű, rostos felhőzet (cirrus) gyakran  árnyékot vet a felszìnen (sötétebb foltok megjelenése).

3. WV képek

A tipikus V-mintázat megjelenésekor a sztratoszféra alsó rétegeiből származó, leáramló meleg levegő a jet stream ciklonális oldalán lefelé advektálódik, emiatt a műholdképen egy jellegzetes fekete sáv jelenik meg, amely a fejlett stádiumban spirális alakzatot ölt, és még markánsabbá válik. Gyakran előfordul, hogy – jelezve a másodlagos jet streamet −egy távolabbi sötét csìk is megjelenik a felhőzet sark felőli oldalán.

Képek forrása: FU-Berlin, Sat24

Szerző: Kurunczi Rita
Megjelent: 2010.11.11 14:29