A Balaton vízszintje elérte idei minimumát, azaz szeptember 20.-a óta a vízmérce szerinti vízállás 38-40 cm között ingadozik. Ez 300 centi körüli átlagos vízmélységet és – a kívánatoshoz képest – mintegy 20% vízhiányt jelent.

Zárt Sió-zsilip mellett - a 2003-as 23 cm-es értéket kivéve – ez a legalacsonyabb érték 1921, a hivatalos adatok rögzítésének kezdete óta. A helyzet megítéléséhez az is hozzá tartozik, hogy az említett minimum 4 száraz év hatásának összegződéseként állt elő, míg mostani helyzetünk nem egészen két év eredménye.

Ugyancsak figyelembe veendő, hogy a 2000. évi zsilipzáró vízszint 104 cm, míg a tavaly májusi 111 cm volt. Azaz vízvesztésünk 7 cm-rel magasabb szintről kezdődött, így a mostani száraz időszak erősebbnek tűnik minden korábbinál. Szintén nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy 2000-ben volt először negatív a tó vízmérlege. Mára már hat ilyen évet tudhatunk magunk mögött és haladunk a hetedik felé.

Ezek a tények újra előtérbe helyezték a Balaton jövőjével kapcsolatos, már lezártnak hitt, vitákat. Az év eleje óta három álláspont kristályosodott ki e téren:

→ máskor is volt már ilyen helyzet, akkor sem kellett beavatkozni, a „természet majd megoldja” nézetet képviselik a 2003-as „Tenni, vagy nem tenni?” című akadémiai jelentés támogatói. Ez mindmáig a hivatalos álláspont, és bár – szerintem - hibás alapokon nyugszik, az a tény, hogy 2003 után a tó magától visszatöltődött, igen erős legitimációt ad neki;

→ mivel a hosszútávú tendenciák nem igazolták a fenti jelentés beavatkozást tagadó következtetéseit, egy ún. Eurolakes projekt keretében új elképzelések láttak napvilágot. Ezek képviselői – nagyrészt az említett akadémiai jelentés elkészítésében is résztvevő szakemberek – szerint a tó hosszútávon beavatkozást igényel. Modellfuttatásuk eredménye szerint mintegy 50 év múlva a tó lefolyástalanná válik, azaz innentől kezdve kell elfogyásával számolni;

→ mindezekkel szemben áll mintegy tíz éve következetesen képviselt véleményem, hogy az említett akadémiai jelentés hibás, a számok, adatok szerint 15 év múlva elérjük a lefolyástalan állapotot. Ez pedig mielőbbi döntés igényel a tó sorsával kapcsolatosan.

Ilyen háttér előtt-mellett tartottam előadást október 11.-én Balatonfüreden „Balaton: a lét határán” címmel. Előadásom a mellékelt „A Balaton vízgyűjtő vízhozama tízéves átlagok alapján 1921-2010 között” című ábrám köré épült (az ábra a képre kattintva nagyítható). Ez az ábrám szerepelt a Légkör című meteorológiai szaklap 2011. 3. számában megjelent tanulmányomban (A 2010. év hatása a Balaton vízháztartására), valamint a Balatonfüredi Napló ez év márciusi számában is.

Bár ábrám – mint a fentiekből is kitűnik – sokak által ismertté vált, kritikát senki sem fogalmazott meg vele kapcsolatosan. Nehéz is lenne, hiszen ez az elmúlt 90 év; éves, hivatalos adataiból jött létre. Nem csináltam mást - mint időjárásunk nagyfokú változékonyságát kiszűrendő – évtizedenként átlagoltam az adatokat. Az adatokból kitűnik, hogy már 2003-ban felismerhetőek voltak azok folyamatok, melyek a vízháztartás akkori és további, közel 30-30%-os romlását eredményezték, azaz a tó éves víztöbblete a számított és várt 611 mm helyett 280 mm lett és jelenleg 20 mm/év sebességű csökkenéssel a 0 érték, azaz a lefolyástalan állapot felé tart.

Azt gondolom – a fenti adatok fényében – a „természet majd megoldja” nézetet, már csak a vakhit és a tévedés el nem ismerése tartja életben, míg a „még ötven évünk van” elmélet bővebb elemzést érdemelt. Az elmélet alapja, hogy a vízháztartás romlását elsősorban nem a klímaváltozás, hanem a tó vízgyűjtőjének rendellenes működése okozza. Így, ha a vízgyűjtő hibáját megtaláljuk, ezt orvosolva évtizedekig nyugtunk lesz.

Csábító perspektíva, csak sajnos nem igaz. Cáfolatához meg kellett vizsgálnom az éves vízhozamok összetevőinek alakulását. Ez a vizsgálat olyan ellentmondásokat tárt fel a részadatok sorában, ami megkérdőjelezi az 1970 utáni időszak méréseinek érvényességét. Nem tudok elfogadni, tényként kezelni olyan adatokat, melyek szerint az 1970-ig tartó első összesítés csapadékadata 633 mm/év értékről az utóbbi évtizedben csupán 621-es értékre csökkent, miközben a vízháztartás értéke 685 mm/évről 280-ra zuhant. 

A kontrolladatok 540 mm/év értéket valószínűsítenek. Ugyanez a helyzet a tó párolgásának adatainál. A korábbi összesítés 902 mm/év értéket eredményezett, míg az utolsó évtized 885-ös értékkel szerepel. Elképzelhetetlen, hogy másfél fokos (OMSZ adat) átlaghőmérséklet emelkedés és 15%-os csapadékcsökkenés mellett a tó párolgása nem nőtt, hanem csökkent. Mindezek eredményeképpen a vízgyűjtő adatai sem lehetnek helyesek.

Bár előadásom jelenlegi helyzetünk felismerésére, az azzal történő szembenézésre koncentrált, nem kerülhettem meg a kiút felvázolását. Ezért röviden ismertettem tízpontos „Recept”-emet, mely nem pusztán idegen víz behozatalát, hanem annak biológiailag előnyös módját és az átadó terület kímélését is magában foglalja. Ennek részletezése viszont egy újabb előadás terjedelmét tenné ki - összegezte Fekete Péter független Balaton-szakértő, a Magyar Vitorlás Szövetség Balaton megbízottja.

A cikkben megjelent fotókat Luigi67, Viki89 és Emobil észlelőink felvételei a Balatonról, köszönjük!

Szerző: Fekete Péter
Megjelent: 2012.11.05 15:57