Már filmes időszakom óta fotózgatom a Holdat, de célzottan csak az utóbbi néhány évben sikerült foglalkoznom vele. Az  év  elején  Keszthelyi  Sándor egy  évkönyvből kigyűjtött holdsarló-előrejelzés táblázattal örvendeztetett meg bennünket a Leonidák listán. - írja Szalai Attila a Magyar Csillagászati Egyesület hírportálján.

Február 22-én a munkahelyről hazajövet a buszon jelzett a telefonom, hogy itt az idő. Leszállva a nyakamba is kaptam a lábam, mert az már látszott, hogy a páramentes mélykék ég pont sarlóvadászatra teremtődött. Miközben kapkodtam a lábam, pörgött az agyam, hová lehetne kimenni gyorsan. Maximum fél órám van eldönteni. Sajnos csak a keleti horizontunk tökéletes, nyugaton egy fenyőerdő van, ami néhány fokot kitakar. Sarlóvadászatra nem éppen a legjobb, mert lehet, hogy éppen az a kritikus néhány fok hiányzik (ez végül be is igazolódott).

Kapkodás közben a Stellariumon tűzoltásként már nézegettem, hogy hol van a Nap, amikor eltűnik a fák mögött, ehhez képest az időt előretekerve saccoltam, hogy 17:50 az az utolsó időpont, amikor a Holdra még van némi esélyem. Szerencsére már látszott a Vénusz, azzal állítottam élességet, de kijelzőn nézve képtelenség volt megtalálni a Holdat. Gyorsan elő a GPS-t (a rendes iránytűt nem találtam a kapkodásban) a Stellarium-ban megnéztem a pontos irányt, hol kellene látni a Holdat.

Addig, amíg a kezemben volt mutatta is jól, de azután, hogy a távcsőre raktam, megbolondult (mágneses iránytű van benne, nem kell hozzá mozogni, hogy a helyes irányt mutassa). Mindegy, nem volt idő sokat gondolkozni, mi zavart be. Binokulárral elkezdtem azt a részt pásztázni, ahová még a jó irányt mutatta. Sikerrel. Nem sokkal a fák fölött mosolygott a hajszálvékony, néhol szakadozott 100-110 fokos ívecske.

Az „Á, megvan!” időpontja kb.17:45. Utána már könnyű volt meglelni a távcsővel is. Közben persze próbáltam szabad szemmel, de bármennyire is hunyorítottam, sajnos nem láttam, pedig a fákhoz képest pontosan be tudtam határolni a helyzetét. Folyamatosan nyomtam a gombot, csak néha néztem meg, hogy áll az élesség. Ez volt az első egy napnál fiatalabb sarlóm. Szerencsém volt, mert egyúttal a megörökíteni is sikerült!

Forrás: Magyar Csillagászati Egyesület

Szerző: Bodrogi Attila
Megjelent: 2012.02.26 17:40