Hamarosan kezdetét veszi a 2008-as Pekingi Olimpia, melynek megnyitó ünnepsége a Madárfészek becenevet viselő stadionban lesz. Közel 91 ezer néző befogadására képes a hatalmas építmény, ám nincsen teteje, s ezzel komoly fejtörést okoz a kínai meteorológusoknak; akik a szép idő reményében teljes időjárás-módosító eszköztárukat bevetik az eső megakadályozására. De mit is értünk tudományos esőcsinálás alatt? Napjainkban Ausztráliától Amerikáig sok területen foglalkoznak az esőcsinálással. A módszer sikerességét illető becslések erősen eltérőek, de körülbelül 10%-kal meg lehet növelni bizonyos típusú felhők csapadékleadását. Kaliforniai szakemberek állítása szerint mintegy 3 millió dolláros költséggel 370-490 millió köbméterrel növelik meg az éves csapadékmennyiséget, ami 4%-kal több, mint amennyi természetes módon hullana. A felhő típusától függően az esőcsinálást kétféle módon valósítják meg. (1)Túlhűtött felhők esetében a víz a jégképző magok köré fagy. Amikor a jégkristályok túl nehézzé válnak, lehullanak, menet közben felolvadnak és esővé vagy hóvá alakulnak. Előfordulhat, hogy a nagy magasságokban csak kevés részecske szolgál kondenzációs magként, így az eljárás célja több mag hozzáadása. A leggyakoribb jégmagképző vegyület a kristályos ezüst-jodid, bár más anyagokat, például szárazjeget (szilárd CO2) is alkalmaznak. (2)Az alacsonyabban elhelyezkedő, melegebb felhők esetében higroszkópos kondenzációs magok kialakítása a cél. Ehhez az eljáráshoz rendszerint nátrium-, lítium- és káliumsókat használnak. A lényeg, hogy minél nagyobb cseppek létrejöttét segítsék elő. Ez kétféle módon történhet: vagy nagyobb kondenzációs magokat hoznak létre a nedvesség lecsapódásához; vagy elősegítik a kis vízcseppek összetapadását akkorává, amely már lehullik. Az esőcsinálás hatékonysága szempontjából kritikus fontosságú a vízpára mennyisége és a vízcseppek mérete. Az eljárás sikerességét számtalan tényező befolyásolja. A legfontosabb, hogy mikor és hogyan alkalmazzák a kérdéses vegyületeket; illetve, hogy milyen felhőket céloznak meg. Figyelembe kell venni ugyanis a felhők hőmérsékletét, vastagságukat és az áramlási viszonyaikat, a szelet. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a magképző lövedékek hatásfoka orografikus felhőkbe juttatva a legjobb. Ezek a felhők ugyanis rövid életűek, viszonylag vékonyak és nagy a nedvességtartalmuk. Forrás: Kínai Nemzetközi Rádió, [origo]

Szerző: Kurunczi Rita
Megjelent: 2008.07.21 15:50