Most ismét az a megtiszteltés ért minket, hogy a légitársaság pilótája, Tőgyi Gábor Észak-Amerika felett repülve rögzített fényképezőjével néhány valóban extrém időjárási jelenséget, és a végeredményt egy beszámoló kíséretében el is küldte szerkesztőségünkbe.
"Legutolsó utam során volt szerencsém radarképen látni egy-vagy több- tornádót az USA fölött, amit ki kellett kerülnünk. Készítettem a radarképről néhány fényképet, továbbá a cég műveleti központjától kapott figyelmeztető üzenetről is." - írja bevezetőjében a május 12-i napról.
Az alábbiakban a fedélzeti radarról, és az ún. ACARS kommunikációs eszköz képernyőjéről készült fotók láthatóak, Tőgyi Gábor pilóta részletes kommentárjaival, magyarázataival - erre szükség is van, hiszen a repülés nyelvezete még az angolul jól tudóak számára is "kínai", zagyvaságnak tűnő információhalmaz. Szerencsénkre a repülőgép-vezetők ismerik ezt a titkosítást, és egyetlen pillantással kihámozzák belőlük a lényegi információt
"Dél Dakota felett, Huron reptere (KHON) mellett haladunk (FSD) Sioux Falls direct. (Kép jobb felső része, a számított érkezési idővel). A szél 175 fokról 101 kts (187 km/h). Kb 100 nm-re (185 kilométerre) előttünk van egy kis "paca", de ez nem jelentős, kisebb zivatar lehet, de nem olyan heves csapadékkal. Megyünk tovább. :)"
Jobb oldali kép: Üzenet a cég központjából. "Hello WG696 (Sunwing Edmonton-Varadero járat), kiadott SIGMET (veszélyes időjárásra figyelmeztetés) alapján FSD (ahova jelenleg tartunk) körzetére, heves TS (zivatar), mozgás iránya 220 fokról 20 kts, csúcs FL450 (45000 láb, azaz kb. 13,7 kilométer) felett, tornádók, jég 2,5 inch (6,35cm), széllökések 60 kts-ig valószínű..."
Megjegyzés - Bár Magyarországon is előfordul, hogy egy-egy jól fejlett zivatar áttöri a tropopauzát (a troposzfétát a sztratoszférától elválasztó réteget, mely jellemzően 10-11 km magasan található), az ACARS üzenet valóban döbbenetes. Majdnem 14 km-ig hatoltak fel a tornádók felett kavargó zivatarcellák, miközben 6 centinél is nagyobb jeget produkáltak.
"Ekkor radaron még ezt nem láttuk, úgyhogy mentünk tovább. A cégnek válaszoltunk, hogy eddig minden OK, ők válaszul annyit küldtek, hogy remélik ez így is marad. :) FSD-t (képen KFSD, kicsit balra az útvonaltól) kicsit kerülve FAM (Farmington direct) az irány, már látható, hogy a 160nm-es (300 kilométeres) körön túl ott van az a bizonyos Severe TS (heves zivatar). KLNK=Lincoln, KOFF=Offutt, KOMA=Omaha, KDSM=Des Moines repterek térsége."
"Kicsit közelebb érve egyértelművé vált, (miközben még mindig 220 kilométerre van a squall line, de mi voltunk a hátszél oldalon, kezdett már elég turbulens lenni), hogy nem megyünk át rajta, déli irányra fordulunk, és kerülünk. Később még többet, kb 190-200 fokon kellett repülni egy kicsit, hogy meglegyen a 'tisztességes' távolság."
És hogy minden olvasónk átérezze, mekkora felelősség nehezedik ilyenkor egy pilótára, és milyen döntéseket kell meghozniuk, hogy utasként biztonságban megérkezzünk uticélunkhoz (szó szerint idézzük az élményeket Tőgyi Gábor pilótától) -
"Utána már nem tudtam értelmes képet készíteni, a turbulencia miatt mind elmosódott lett sajnos. Közben viszont folyamatosan hallgattuk a frekvencián lévő gépek jelentéseit, az előbb említett repterek automata információit (ATIS-t), számoltuk az üzemanyagot, és úgy döntöttünk, hogy kikerülve jók leszünk, folytattuk. Amikor kikerültük (kb. 280 kilométert tértünk el az eredeti útvonaltól), helyzetjelentést adtunk a cégnek, mindent újraterveztek, és teljes biztonsággal folytathattuk az utunkat Varaderoba, volt üzemanyag még bőven. Azt hadd tegyem hozzá, hogy ez fent nem volt semmivel sem másabb, mint egy otthoni heves zivi, csak a tudat, hogy alattunk tornádó van pezsdítette a hangulatot. Természetesen végig teljes biztonságban voltunk, semmit sem kockáztattunk, ez nem az a játék. Első a biztonság, ezért kerültünk, és a rengeteg kitérő reptér közül bárhova mehettünk volna, ha kevesebb az üzemanyag a célalomásig előírt minimumhoz képest."
Minden tiszteletünk a repülőgépet vezetőké!
A hivatalos, ill. légitársaság saját belső használatú időjárási térképei így festettek ekkor, a földön pedig ilyen pusztítást okoztak a forgószelek (jobbra).
De az egyik legkülönlegesebb felvétel még hátravan - az éjszakai repülés során ugyanis feltűnt a szélvédőn Szent Elmo tüze, melynek néhány villanását szintén sikerült lencsevégre kapni. A mobiltelefonnal a pilótafülke belsejéből készült, a műszerfalat és a szélvédőt bemutató videón semmit nem módosítottunk, csak a fényerőt és a kontrasztot állítottuk be úgy, hogy jobban látható legyen.
"[..] mindez 11-én éjszaka történt. A visszaúton kicsit több üzemanyagot felvételeztünk az előírtnál, akkor is kellett kerülnünk, de nem ekkora mértékűt, addigra kezdett lecsitulni a helyzet, a cellák között szépen el lehetett jönni, kettőt jobbra kettőt balra. :)"
Félreértések elkerülése végett - ez nem trükkfelvétel, és nem is egy távoli vihar kisülései; a statikus feltöltődés okozta miniatűr villámok a repülőgép szélvédőjének külső felületén és szárnyvégein csaptak át. A jelenséget régóta ismerik, és teljesen veszélytelen - ám kellően misztikus és látványos. Mindemellett keveseknek adatik meg, hogy saját szemükkel láthassák.
A különleges felvételekért nagy köszönettel tartozunk a Tőgyi Gábor elsőtisztnek, illetve a Travel Service légitársaságnak. Reméljük, hogy a jövőben is lesz még alakalmunk bepillantani a hétköznapi ember számára majdnem elérhetetlen kis fülkébe, elől a gép orrában.
Köszönjük!
2014. május 28. / Időkép - Tőgyi Gábor (Travel Service)
Szerző: Időkép
Megjelent: 2014.05.28 5:39