A Titán a Szaturnusz bolygó legnagyobb, és talán legismertebb holdja; tudományos kutatások kedvelt témája, ugyanis belsejében fagyott állapotban maradhattak a földi élet kialakulásában is fontos szerepet játszó anyagok, légköre pedig szerves vegyületeket is tartalmaz. A Titán a Naprendszer egyetlen eddig ismert, légkörrel rendelkező holdja. Atmoszférája nagyon vastag (~820-940 km), emiatt a felszínen magas légnyomás uralkodik: 1,46 atm, vagyis a földinek majdnem másfélszerese. Összetételét tekintve a 85%-os nitrogéntartalommal hasonlít a földi viszonyokhoz, ám a többi alkotórészben már eltérő: 12%argon, 5% metán, 0,2% hidrogén, ezenkívül etán. A légkör felépítésében sűrű felhőrétegek játszanak szerepet: A 40 km magasságban található tropopauza alatt etánfelhők tornyosulnak, itt a légnyomás nagyjából a földfelszíni értékre csökken, míg 120-140 km-en erőteljes metánfelhő-képződést feltételezhetünk. A légkör felfedezése a spanyol J. C. Sola nevéhez fűződik, a XX. század elejéről, az ő honfitársai foglalkoztak a Cassini-Huygens űrszonda legfrissebb adataival, melynek leszállóegysége 2005. január 14-én landolt a Titán felszínén. J. A. Morente (University of Granada) és társai azokat az adatokat dolgozták fel, melyekhez a Huygens-leszállóegység MIP (Mutual Impedance Probe) műszerének segítségével jutottak hozzá. A műszer a szonda két karján helyezkedik el, és egy-egy jeladó, illetve érzékelő alkotja, amelyek eredetileg a légkör vezetőképességéről szolgáltatnak adatokat, de nem mellesleg dipólantennákként elektromos térerősség mérésére is alkalmasak. A kutatás során kiszűrték a nagyon nagy hullámhosszú adatokat (3-3000 Hz), mert ebben az ún. Schumann-rezonanciasávban érzékelt hullámok a légköri elektromos aktivitás legárulkodóbb jelei. A beszédes adatokat a szonda leszállási ideje alatt fellépő erős oldalirányú szélnek köszönhetjük, mert ez a szonda bebillenését eredményezte, amely így nemcsak a gyengébb, érintő irányú elektromos mező térerősségét mérhette, hanem az erősebb, radiális irányút is. Ám ez továbbra sem vezetett volna eredményre, ha Morente és csapata nem alkalmaz egy speciális, időjelek szétválasztásán alapuló módszert az analizáláshoz. Ezzel az eredménnyel további alátámasztást nyer az az elmélet, amely Oparin nevéhez fűződik, és Miller híres, laboratóriumi kísérletében figyelte meg a gyakorlatban, miszerint a megfelelő szervetlen anyagok megfelelő koncentrációja akkor képezhet szerves vegyületet, ha a reakció számára elektromos energiát biztosítunk. Ezért felmerül a feltételezés a Titán esetén is, mert a hold légköre tartalmaz szerves molekulákat. Talán így közelebb kerülhetünk az élet kialakulási folyamatának megismeréséhez, amely régóta foglalkoztatja a kutatókat. Forrás: ScienceDaily, 2008.07.29.

Szerző: xilvi
Megjelent: 2008.08.22 16:51