Közel két évvel ezelőtt, amikor társaimmal sikeresen megfigyeltük az Egyesült Államokból az akkori teljes napfogyatkozást, elhatároztuk, hogy ha lesz rá még lehetőségünk, meg kellene ismételni akár többször is ennek a pazar jelenségnek a megfigyelését.
Nos, több mint egy évnyi előkészítés és tervezgetés után megszületett a nagy elhatározás.
Punta Colorada,
Chilében pont a fogyatkozási sáv közepén helyezkedik el, onnan terveztük a fogyatkozást megfigyelni. (Biztonságképpen több más helyet is kijelöltünk, ha az időjárás úgy alakult volna, de szerencsére minden a lehető legjobban alakult.)
A teljes fogyatkozás sávja Chile fölött
Június 21-én délután indultam Budapestről Dunaszerdahelyre, ahol Kristian Molnar barátom fogadott. Másnap reggel innen indultunk Pozsony érintésével Bécsbe, ahonnan indult a gépünk Chicagóba. Az Amerikába vezető út külön meglepetése volt számomra, hogy a gépünk Grönland felett repült el. Szerencsére a hatalmas szigetet viszonylag kevés felhő takarta, így tudtam pár képet készíteni erről a különleges tájról.
A fagyott jégből és hóból kiemelkedő hegycsúcsok
Az olvadék vizek kék színű tavakat alkotnak a jég tetején
Grönland szélén a leszakadó gleccserek jégkásává változtatják az óceánt
(A képeken található foltokat a repülőgép ablakára fagyott jégkristályok okozták.)
Chicagóba érkezésünk után pár órával, már a következő gépen voltunk, ami Houston felé repített minket. Itt egy kedves kint élő barátunk vendégszeretetét élvezhettük, és neki köszönhetően másnap eljutottunk az amerikai űrkutatási hivatal múzeumába is.
A bejáratnál már ez a látvány fogadott bennünket. Az űrrepülő teszt változata, ahogy a Boeing tetejére szerelve annak idején tesztelték.
A nemzetközi űrállomás amerikai vezérlőtermének pontos mása
A Saturn 5 holdrakéta elfektetve egy hatalmas csarnokban, ahol ezt a hatalmas űrjárművet körbe lehetett járni.
Az űrrepülőgép raktere, és benne elhelyezve egy közepes méretű műhold
A múzeumlátogatás után volt még pár óránk megmártózni a Mexikói-öböl vizében. Onnan egyenesen a houstoni reptérre mentünk, mert este indult a gépünk Santiago felé. A több, mint 9 órás út után másnap délelőtt érkeztünk meg a chilei fővárosba. Panzió elfoglalás, bevásárlás, másnap reggel a bérelt autó elhozása. Sok apró dolog elintézésével szépen elment az idő. Hozzáteszem, megérkezésünk délutánján akkora eső volt Santiagóban, hogy bőrig áztunk.
Másnap délelőtt elindultunk La Serena irányába. Ahogy egyre északabbra jutottunk, úgy változott a táj. Eltűntek a lombos fák, egyre inkább füves sztyeppés vidék váltotta fel. La Serena közelében már a kaktuszok uralták a tájat. A városba estére érkeztünk meg, és egy parkolóban pihentük
ki a hosszú autóutat. A következő napokban Chile középső vidékét alaposan feltérképeztük, több potenciális észlelőhelyet megnéztünk, ahonnan a fogyatkozás megfigyelése szóba jöhetett. Így az éjszakai eget is megcsodálhattuk több alkalommal.
Az alkonyati nyugati ég az állatövi fénnyel a Punta Colorada-ról nézve
Tejútrészlet, alatta a kis és nagy Magellán felhővel, galaxisunk két kísérőjével
Július 2-án eljött a várva várt nagy nap
Azt hiszem, szebb időt nem is kívánhattunk volna. Hatalmas területen kiderült az ég, Chile középső kb. 1500 km-es területén felhő nem volt az égen. Így az elsőszámú észlelőhelyen maradtunk Punta Colorádán. Szerencsére időben elfoglaltuk az egyik legjobb helyet, mert rengetegen jöttek, a világ minden részéről összesereglettek a napfogyatkozás-rajongók.
Igazi kősivatagi táj csodálatos panorámával 1800 méter magasan
Előkészületek a fogyatkozás kezdete előtt
A fogyatkozás napnyugta előtt kb. 2 órával kezdődött,
teljes hossza 1 óra 51 perc volt,
így szinte majdnem napnyugtáig tartott. A totalitás alig valamivel több mint 2 percig tartott, de aki megcsodálhatta ezt a látványt, egy életre nem felejti el. Az egyik legszebb napfogyatkozás volt, amit eddigi életem során láttam.
Animáció a fogyatkozás egyes fázisairól
A totalitás közepén gyönyörűen látszott a hegyek felett a Hold sötét árnyéksávja, közepén a fogyatkozással, és a nyugati horizont feletti sötétségben előbukkanó Vénusszal.
A teljesség előtti utolsó pillanatok, amikor a Hold hegyei között az utolsó napsugarak átszöknek. Ismertebb nevén gyémántgyűrű.
A teljes fogyatkozás közepe. A Hold körül szépen kirajzolódik a csak ilyenkor látható napkorona, és annak szálas szerkezete.
A teljesség utolsó pillanatai. A képen szépen megfigyelhető a Hold peremének egyenetlensége a hegyvidékek miatt, illetve a napkoronán még átvilágító néhány piros napkitörés.
Így utólag elmondható, hogy időjárásilag az egyik legszerencsésebb, és talán legszebb napfogyatkozás részesei lehettünk Chilében. A fogyatkozást követő napokon még pár érdekességet megnéztünk ebben a fantasztikus országban. Eljutottunk a Csendes-óceán partvidékére is, megismerkedtünk kicsit jobban Santiagóval is, végül alaposan elfáradva, de tele élményekkel elindultunk hazafelé.
(De terveink szerint nem ez volt az utolsó napfogyatkozásunk.)
Szerző: Jónás Károly
Megjelent: 2019.07.17 12:11