Az ISON-t a számítások szerint szabad szemmel nagyjából 2013 novemberétől láthatjuk az északi féltekéről (vagyis hazánkból is) napkelte előtt, a Szűz csillagkép irányába. Az üstökös legnagyobb fényességét a szakmabeliek -10 és -16 magnitúdó közé becslik. Összehasonlításképp: a telihold fényessége -12,6 magnitúdó, a Szíriuszé mindössze -1,4 magnitúdó.
A jelenleg a Jupiter pályáján is kívül tartózkodó égitest a számítások alapján 1,8 millió kilométerre közelíti meg majd a Napot, mely bár elsőre messzinek hangozhat, valójában a Föld-Nap távolság alig nyolcvankettede. Az Oort felhőből érkező ISON összetétele egyelőre ismeretlen, így felmerül a veszélye annak, hogy az üstökös nem bírja ki a Nap közelségét, és darabjaira hullik, mielőtt láthatóvá válna. Nem ez lenne az első ilyen eset: 1973-ban és tavaly is hasonló okokból elmaradt végül egy hasonló égi látványosság. Ha mégsem így történne, akkor ritka láványosságnak lehetünk pár hónapon belül részesei.
Forrás: NASA, Spaceweather.com, Index
Szerző: Szente-Varga Bálint
Megjelent: 2012.09.27 8:40