Különböző tanulmányok és mérések igazolják, hogy a 2019/2020-as év tele rekord meleg télként alakult. A Copernicus Climate Change Service (C3S) kutatásai szerint 2019 decemberétől 2020 februárjáig a valaha mért legmelegebb telet regisztrálhattuk Európában. Az évszak 3,4 fokkal volt melegebb, mint az 1981-2010 közötti átlag téli időszak. A hőmérséklet csaknem 1,4 fokkal magasabb volt, mint az előző legmelegebb tél, a 2015/2016-os.
Ami az egyes hónapokat illeti, egy kimagaslóan enyhe decembert követően a január globális szinten döntött melegrekordot, a mérések kezdete óta a legmelegebb januárnak bizonyult. A február Európában jeleskedett leginkább, itt 3,9 fokkal volt melegebb az 1981-2010-es időszak februári átlagához képest (globálisan 0,8 fokkal dőlt meg a korábbi csúcs). Amerikában szintén első helyen végzett az elmúlt tél, a január és február hónapok többfelé az amerikai kontinensen is rekordokat állítottak be.
2 m-es hőmérsékleti anomália a 2019/2020-as tél és az 1981-2010 évek átlaga között. Forrás: ERA5 / Copernicus Climate Change Service/ECMWF
A másik megdöbbentő adat, melyet cikkünk magába foglal, elsőre talán összeegyeztethetetlen a fent leírtakkal, 2010 óta ugyanis a legnagyobb kiterjedést érte el az északi-sarki jégtakaró. Míg az Antarktisz olvadásáról, és melegrekordjairól olvastuk a híreket, addig az Északi-sark jege 10 éve nem látott méretet öltött.
A jégtakaró növekedésével a sarki jégfelszín 2020 februárjára elérte a 14,68 millió négyzetkilométert. A hónap folyamán a tengeri jég átlagosan napi 22 100 négyzetkilométert hízott, ami nemcsak megközelítette, le is hagyta a 1981-2010 közötti időszakban jellemző, átlagos februári (20 200 négyzetkilométeres) növekményt.
Forrás: National Snow and Ice Data Center
Hogyan lehetséges ez?
A téli félév idején az égi egyenlítő délre vándorlásával sötétség borul az északi félteke sarkvidéki területeire, a sarkkörön túli vidék besugárzás híján lehűl, területén nagy mennyiségű hideg légtömeg halmozódik fel. A mérsékelt övezetektől való hőmérsékletbeli eltérés a sztratoszférában is megjelenik, az egyre erősödő hőmérsékletkülönbség és a Föld forgása együttesen alacsony légnyomást épít ki a magasban. A sztratoszférában így összegyűlt hideg, forgó mozgást végző légtömeg a sztratoszférikus poláris örvény. Ezzel együtt a felszínen is csökken a légnyomás, az alacsony nyomás miatt pedig a hideg levegő a sarkok felé áramlik, így a hideg még jobban a sarkkör térségébe szorul. Ebből kifolyólag Európa és Amerika tájain is zonális (nyugat-kelet irányú) áramlás fog dominálni, ami a kontinentális területeken enyhe telet eredményez.
A 2019/2020-ban bekövetkezett jégtakaró-növekedés és a rekord meleg tél tehát egyaránt az erős poláris örvénynek köszönhető. Ha a sarki örvény stabil (az örvény körüli áramlás erősebb az átlagnál), akkor a hideg levegő nem tud északi irányból benyomulni Amerikába vagy Európába, a sarki szélességeken pedig a komoly fagyok következtében növekedésnek indul a jégfelszín mérete.
Meddig sikerül fennmaradnia a poláris örvénynek?
A tavaszi melegedés idejével, ezúttal a napokban (lásd: előrejelzés) a hőmérséklet-különbségek csökkennek, a poláris örvény gyengülni kezd, majd teljesen leépül. Fokozatosan növekszik a meridionális (észak-déli) áramlásra mutatkozó cirkulációs hajlam, ezért nagyobb esély nyílik észak felől a hideg beáramlására, így a tavaszi fagyok megjelenésére.
A megnövekedett jégtakaró sincs biztonságban, bár felszíne 10 éve nem látott mértékűre hízott, a jég vastagsága, illetve térfogata ebben az évben is átlag alatt volt. A vékony felszíni jégréteg a poláris örvény gyengülésével, az emelkedő hőmérséklet hatására gyorsan felolvadhat.
Borítókép: Weather.com
Szerző: Szabó Bea
Megjelent: 2020.03.15 10:32