Több cikkünkben is olvashattak már a Phoenixrõl, a szonda leszállását májusban a Percrõl-percre rovatunkban élõben követhették, és azóta is mindig igyekeztünk hírt adni a Marson tett legfrissebb kutatásokról, eredményekrõl. A következõkben a szonda által megörökített elsõ forgószélrõl tájékozódhatnak. A Phoenix leszállóhelyén a Nap egyre alacsonyabban emelkedik csak a horizont fölé, sõt, éjszaka már a látóhatár alá is bukik: lassan beköszönt a tél. Emiatt nagyobb a napi hõingás, és az éjszaka erõsen lehûlõ felszínre a vízjég is kifagy a légkörbõl; ellenben napközben még erõsen fel tud melegedni a felszín. E jelenség következtében a vörös bolygón sok helyen porördögök figyelhetõek meg. A portölcsérek belsejében egy „minitornádóhoz” hasonlóan nagy sebességgel forog a légköri gáz, és finomszemcsés port ragad fel a felszínrõl. A szemcséket akár több kilométeres magasságig is felemeli, amelyek onnan igen lassan hullanak vissza a felszínre. Ezért a portölcsér haladása során a világos port felszívja, majd egy sötét sávot hagy maga után. Az eddig megfigyelt portölcsérek a környezetüknél világosabb, 2 és 5 m közötti átmérõjû képzõdmények. A küldetés elmúlt egy hónapjában a szonda már több alkalommal is észlelt kisebb nyomáscsökkenéseket napközben, amelyek 20-30 másodpercig tartottak. Ezek az elmúlt héten egyre erõsebbek lettek, és végül szeptember 9-én sikerült is megörökíteni az elsõ porördögöt. A Phoenix leszállóhelyének környékén korábban csak a magasból, a bolygó körül keringõ szondák örökítettek meg portölcséreket - ez az elsõ alkalom, hogy maga a leszállóegység is elkapott néhányat kamerájával. A porördögök fontos szerepet játszanak a felszíni por újraelosztásában, a magas légköri portartalom fenntartásában, valamint a súrlódó porszemcsék között fellépõ elektrosztaikus hatások révén az agresszív oxidánsok létrehozásában. Forrás: NASA, [origo]

Szerző: Kurunczi Rita
Megjelent: 2008.09.17 1:27