A telet a legtöbbünk úgy szereti, ha van egy kis hideg, egy kicsit több hó, de mindezekre az ország déli határszélén nemigen volt példa eddig. Megelégelve, hogy minden leesett 2 centi hó fél napig bírta, úgy határoztam, hogy ellátogatom az Elveszett Világba, a Pádis fennsíkra, amely ilyenkor garantálja a havas élményeket!
A túrára január 20-án került sor az Erdélyi túrák szervezésével. Korán indultunk, mert hosszú az út odáig és nem tudhatjuk milyen kondíciók várhatóak a hegyekben, mert az előrejelzések alapján több tíz cm friss hó eshetett ezer méteres magasság fölött. A Bihar hegységben az első megállónk a Köves-Körös egyik nagyobb zúgója volt, ahogy az errefelé járók hívják, „Mini Niagara” kristálytiszta vizével fotózásra csábított mindenkit.
Pár perccel ezután a Boga üdülőtelepnél nekiindultunk a szerpentinnek, itt már körülbelül 3-5 cm hó fedte a tájat. Ahogy felfelé haladtunk, gyorsan szaporodott a hóvastagság, 900-1000 méteres magasságban találkoztunk a hómaró géppel is, itt már volt dolga, hiszen több mint fél méteres havat kellett az útról eltakarítania. Szerencsére egy eldúrt nyomon tudtunk tovább haladni, felérve a fennsíkra pedig megálltunk a Bál-réten (Uvala Balileasa), ahol csaknem méteres hó és szikrázó napsütés fogadott minket.
Fél órás hóban fetrengés után úgy gondoltuk megpróbálunk tovább menni, bár a másik rét felől érkezők nem javasolták, mondván arra még rosszabb az út. Körülbelül 2 km-t juthattunk előre, amikor megállásra kényszerített minket 2 elakadt személyautó, amiket emberi erővel már esélytelen volt kiszabadítani a hóból.
Az út mentén jellemzően csak ennyire látszódtak ki a jelzőtáblák a hóból, persze ebben már korábban eldúrt mennyiség is van a természetesen hullott hó alatt.
Gyalog folytattuk utunkat, célul pedig a nem messze lévő Mócok templomát néztük ki, amelyhez csak hótaposóval felszerelve juthatunk fel, ugyanis teljesen szűz hóban gázoltunk. A hótalpakkal is 30-40 cm-t süllyedtünk a laza hóban, anélkül pedig combtőig lehetett süllyedni, kipróbáltuk :)
Alföldi embernek ritkán látott tájakon jártunk, immár több mint 1 méter vastag szikrázóan fehér havon, ligetes fenyőcsoportok között, krisztálytiszta levegőben! A képeken próbáltam úgy visszaadni a látványt és az élményt, ahogyan én is éreztem, de az az igazság, hogy ezt átélni kell, ki kell próbálni, garantáltan egy életre szóló élmény!
Felérve az 1476 méter (más térképek szerint 1466 méter) magasan lévő Mócok templomához, kellemesen elfáradtunk, de a csodáknak még nem volt vége! Fentről pazar kilátás nyílt az alattunk lévő töbrökre (vízgyűjtő mélyedés karsztos felszínformákon) és a környező hegyekre, mindez a naplemente narancsos fényeivel kombinálva tényleg az Elveszett világot vízionálta elénk. Erről egy kicsi rész a videóban is látható majd, lentebb.
Pihenő után visszafelé indultunk, mielőtt ránk sötétedett volna. A túra legszebb része ekkor következett. A napnyugta olyan színeket varázsolt a tájra, amelyet eddig sokunk korábban csak akkor látott, amikor a számítógépén téli háttérképet keresett. Egyszerűen mesébe illő volt!
A túráról egy rövid videó is készült némi kommentárral, fogadjátok szeretettel, és ha lehet, egyszer ti is látogassatok el ide, akármelyik évszakban gyönyörű!
Engem és további fotóimat facebookon HeavenManPhotography oldalon találtok meg, de Instagrammon is találtok fotókat.
A túráért pedig köszönet az Erdélyi túráknak!
Végül pedig itt a videó, jó nézelődést!
Szerző: Tóth Gábor Gyula
Megjelent: 2018.02.15 15:42