A térbeli, 3 dimenziós hõtérkép elkészülése óta most most elõször figyelhetõ meg magassági (kelet-nyugati metszetünkön) a magasban kialakult, a talaj közelinél sokkal melegebb inverziós réteg. A mellékelt képen látható (kedd este 8 órakor rögzített), vészjóslóan vörös sávot nem csak a szondás mérések, hanem pl. a Kendig-csúcson 735 méter magasan telepített automatánk is megerõsíti. Télen gyakran elõfordul, hogy a felsõ és alsó hideg légréteg közé 0 °C-nál magasabb hõmérsékletû légréteg szorul. Ilyenkor a felsõ rétegben keletkezett hó a középsõ rétegben esõcseppé olvad, majd az alsó fagyos légrétegben jégdaraként vagy ónos esõként érkezik a csapadék, attól függõen, hogy a részecskéknek volt-e elég idejük jéggé fagyni. Az ónos esõ túlhûlt vízcseppekbõl álló csapadék, amely a talajra, tereptárgyakra, testekre érkezve azonnal megfagy, jégbevonatot képez. A földet éréskor a halmazállapot-változást az ütközés indítja el, és igen gyorsan, robbanásszerûen lezajlik, gyakran megfigyelhetõ, hogy a lehullott csepp helyén kis dombocska keletkezik, nincs ideje szétterülni sem. Az ónos esõ a magyar nyelv egyik sajátos kifejezése, amelyet már a legelsõ magyar nyelvû meteorológiai tankönyv, Berde Áron Kolozsvárott 1847-ben kiadott Légtüneménytana is használt. A germán és a latin nyelvekben „fagyott”, „darás” vagy „túlhûtött esõnek” nevezik. A csütörtöki nap folyamán is országszerte számíthatunk majd ónos esõre, aki teheti, kérjük se gyalogosan, se kocsival ne induljon útnak, hiszen a várhatóan kialakuló jégpáncélon még téli gumival sem biztonságos a közlekedés! A közúti közlekedés mellett a vasúti vonalakon is fennakadásokra kell készülnünk, a fákra rakódó jég pedig jelentõs súlytöbbletet okozhat, ennek következtében faágak törhetnek le, amik csak tovább súlyosbíthatják a közlekedést.

Szerző: Kurunczi Rita, Nagy Gergely
Megjelent: 2009.01.13 16:41