Az emberiség az elmúlt időszakban – létszáma és technikai fejlettsége nyomán – fontos környezetalakító tényezővé vált, Földünk öko- és atmoszférájára is hatással van. Szükségessé vált tehát, hogy szemléletesen tudjuk kifejezni, mérni a környezetre gyakorolt hatásunkat.
A környezet-terhelés léptékének mérésére alkalmas módszer a Matis Wackernagel és W.E Rees, által kidolgozott és publikált "Ökológiai lábnyom" értékelési módszer. A fogalom egy hektárban megadott értéket takar, melynek számítása során számba veszik egy adott embercsoport tevékenysége során felhasznált, illetve leadott energiát és anyagokat.
A számítást elvégezve arra derül fény, hogy hány hektár föld és vízfelületre van szükség az adott folyamatok fenntartásához. Bármely régió gazdaságának, valamint vállalatok, nagy sportesemények vagy akár egyének környezeti hatását is fel lehet térképezni ezzel a módszerrel.
Az emberiség létszámának növekedésével az egy főre jutó produktív földterület a század eleji 5 hektárról 2003-ra 1,8 hektárra csökkent. Az egy emberre jutó átlagos ökológiai lábnyom viszont 2,2 hektárra növekedett, ami 0,4 hektárral meghaladta a rendelkezésre álló tényleges földterületet.
Az 1980-as évek vége óta egyfajta „túllövést” produkál az emberiség, mivel nagyobb az ökológiai lábnyoma, mint a Föld biológiai kapacitása. 2003-ban már 25% volt ez a különbség. Olyan ütemben használjuk tehát a természet erőforrásait, amivel a természet regenerálódó képessége nem képes lépést tartani, így most már a természet által felhalmozott tőkét éljük fel.
A természetre nehezedő növekvő nyomás az élőhelyek pusztulásához, leromlásához vezet, és a biológiai sokféleség vissza nem fordítható pusztítását eredményezi. Mindez az élőlények sokaságának és magának az emberiségnek a jövőjét, jólétét egyaránt veszélyezteti.
Számolja ki Ön is!