Stapletont a hátunk mögött hagyva, tovább autóztunk nyugat felé. A táj egyre kietlenebbé vált, a hatalmas kukoricaföldeket fokozatosan a füves préri váltotta fel. Ameddig a szem ellátott, dombokkal tűzdelt füves pusztaság mindenfelé, fákat csak elvétve lehetett látni. Ebben a térségben már a szarvasmarhatartás a fő bevételi forrás.

A füves pusztaság

Az igazi vadnyugat

Mielőtt még elértük volna Wyomingot, útba ejtettük Nebraska egyik nevezetességét, a Chimney Rock-ot. Ezt az érdekes képződményt már messziről észre lehetett venni. Különleges hangulatot adva uralta a tájat. Ahogy közeledtünk hozzá, több ideiglenes autós camping mellett is elhaladtunk, ahol az emberek már készülődtek a fogyatkozásra.

A Chimney Rock

Nem árt az óvatosság!

Tovább haladva késő délutánra elértük Nebraska és Wyoming államok határát. Hogy meglegyen a kellő izgalom, arról az időjárás gondoskodott, ugyanis tovább haladva kora este egy kisebb zivatarzóna keresztezte az utunkat. Mire Douglas városka közelébe értünk, a zivatarnak már nyoma sem volt. Itt egy autós parkolóban megállva térképen elemeztük a terepet, hol lenne a legideálisabb letáboroznunk a fogyatkozásra. Nos, viszonylag hamar, kevés autózás után a közelben találtunk egy megfelelő területet, egy kevésbé forgalmas út közelében. A már megtett közel 2000 km után ez szinte már semmiség volt. Egy jól belátható terepen letáboroztunk, és elkezdtük kipakolni a felszerelést. Ez az USA-ban nem is olyan egyszerű dolog, hiszen a legtöbb út mentén tilos megállni, csak az erre kijelölt táblával jelzett helyeken szabad. Ez itt is így lett volna, de a különleges eseményre, és a rengeteg érdeklődőre való tekintettel a hatóság rugalmasan kezelte a dolgot, és mint másnap kiderült, felügyelte a biztonságos közlekedést a fogyatkozás ideje alatt. A felszerelések kipakolása, összeszerelése, és beállítása után még egy darabig nézegettük a csodálatosan derült csillagos eget, de hajnalban mindenki elment az autókban pihenni egy kicsit a nagy esemény előtt.

Lázas készülődés kora reggel

Napkeltekor a csapatból már mindenki talpon volt, és elégedetten vette tudomásul, hogy derült, szép idő van, csak nyugati irányban a távoli hegyek felett lehetett látni némi felhőzetet. Mivel a felszerelésünk viszonylag sok és nehéz volt, kénytelenek voltunk a távcsőmechanikák ellensúlyát idehaza hagyni. Ezt a helyszínen vízzel feltöltött műanyag kannákkal helyettesítettünk, ami a jelenlévő amerikaiaknak nagyon tetszett. (Egy magyar szigetelőszalaggal bármit megold!) A próbafelvételek és a fényképezőgépek vezérlését végző laptopok tesztelése után már csak kevés idő maradt a fogyatkozás kezdetéig.

Még teljes a napkorong a laptopok monitorján

Helyi idő szerint, kevéssel negyed tizenegy után elkezdődött a várva várt esemény. A Hold északnyugati irányból percről percre egyre többet takart ki a napkorongból. A fény fokozatosan gyengült, a táj egyre kontrasztosabbá vált. A fogyatkozás előrehaladtával a levegő fokozatosan hűlni kezdett, és a nyugati égen felhők jelentek meg, már nem csak a hegyek felett voltak. Szerencsére a jelenség közvetlen környezetében tiszta maradt az égbolt, így továbbra is zavartalanul figyelhettük a fogyatkozás kimenetelét, amit négy kistávcsővel, kettő teleobjektívvel, és kettő kamerával felfegyverkezve szándékoztunk megörökíteni.

Fogyatkozásra várva

Fogyatkozás figyelőben a csapat

Az amerikaiak is lesik az eget

Becsillanás részleges fázisban

A fogyatkozás maximuma helyi idő szerint 11:44-kor következett be. Hirtelen bealkonyodott. A természet elcsendesedett, de az emberek szokás szerint ujjongva, fütyülve, sikongva, kiabálva csodálták ezt a káprázatos jelenséget. Én élőben másodszor láttam teljes napfogyatkozást. 1999-ben is, és most is szinte megbabonázott. A totalitás ideje alatt vadásztávcsővel figyeltük meg a jelenséget, leírhatatlanul látványos volt. Ez alatt számos fényesebb csillag, és bolygó is láthatóvá vált az égen. Sajnos hamar véget ért, mindössze 2 perc 40 másodpercig élvezhettük a látványt. Utána ismét előbukkant a Nap, és gyorsan világosodni kezdett a táj.

Egy látványos videó, és néhány érdekes kép a fogyatkozás maximumáról:

Alkonyati hangulat a fogyatkozás maximumakor, kép felső sarkában a Vénusz látható

A teljesség ideje alatt láthatóvá vált Napkorona, és a jelenség közvetlen közelében világító Regulus, az Oroszlán csillagkép legfényesebb, Alfa csillaga

Egy túlexponált kép. Ez által láthatóvá vált a Hold felénk néző oldala, amit a Földről visszaverődő napfény világított meg gyengén

Szintén egy túlexponált kép, hogy a napkorona külső szálas szerkezete is láthatóvá váljon

A napkorona finom részletei

Alulexponált felvételeknél a koronából kevés látszik, viszont előtűnnek a napkitörések is

A teljes fogyatkozás végén előbukkanó első napsugarak, amit a szakirodalom gyémántgyűrűnek szokott nevezni

Indexkép a fogyatkozás fázisairól, jobbról balra haladva

Az elégedett társaság a fogyatkozás után

Miután véget ért az esemény, a társaság elkezdte összepakolni a felszerelést, és elindult Nebraskába, a Stapletoni farmhoz. A visszaút nem is volt olyan egyszerű. Rengetegen voltak a fogyatkozás után az autópályákon, ezért kisebb-nagyobb dugók alakultak ki. Mi ezeket elkerülve, egy elhagyatott földúton szeltük át a prérit. Ennek köszönhetően Wyoming olyan részein autóztunk keresztül, amit a legtöbb turista csak természetfilmekben láthat.

Wyomingi tájkép

Földút a préri közepén

Érdekes, gyönyörű táj

A kerülőútnak köszönhetően késő estére megérkeztünk a farmra. Másnap kipihenve, és a felszereléseinket rendbe téve kora délelőtt búcsúztunk a vendéglátóinktól. Hosszú út állt előttünk, hiszen messze volt még Des Moines illetve Chicago. A Michigan-tó fővárosába érve visszavittük a kölcsönzőbe a két autót, és a belvárosba metrózva elfoglaltuk a szállásunkat. A következő napokban megnéztük Chicago fő nevezetességeit, és augusztus 27-én este visszarepültünk Magyarországra.

Néhány kép Chicago nevezetességeiről:

Millennium Park és benne a Slivery Bean, azaz Ezüst Bab

Szökőkút várospanorámával a tópartnál

A chicagói óriáskerék

A Natural History előcsarnoka, benne az egyik legépebben megmaradt T-Rex csontvázzal

Napóra a Michigan-tó partján

Városkép a 94. emeletről, 315 méteres magasságból

Utóirat:

"A Nap és a Hold mozgását leíró egyenleteket sok-sok évtizede pontosan ismerjük, a fogyatkozások adatait másodpercre pontosan ki tudjuk számítani. Akkor milyen tudományos értéke lehet a napfogyatkozások megfigyelésének manapság? Nos, a Nap légkörének működési mechanizmusa még sok kutatnivalót tud adni a tudósvilágnak. Egyelőre, például nehezen érthető és modellezhető, hogyan lehet mintegy 1 millió fokos a napkorona hőmérséklete, miközben a Nap felszíne "csak" kb. 6000 fok. Az ottani energiaátadási folyamatok megismerése viszont csak úgy lehetséges, hogy minél több felvételünk készüljön a Nap légköréről. De nem elég, ha egy koronggal egyszerűen csak kitakarjuk a Nap gömbjét a távcsőben - a megfelelő kitakarást csak a Hold tudja "elvégezni". No, ekkor kell rengeteg fotót készíteni, alkalmas beállításokkal. Ezért kellett mennünk 6 távcsővel és kamerával, megfelelően tiszta és száraz helyet találnunk, átautózva a fél amerikai kontinenst."

Szerző: Jónás Károly
Megjelent: 2017.09.11 20:27