Chilében az egy-két éves aszályos időszakok nem ritkát, viszont az ország középső területét jelenleg több mint egy évtizede sújtja súlyos szárazság. A csapadék éves mennyisége évről évre 20-45 %-kal elmaradt az átlagostól. Santiago környékén az elmúlt években 

a megszokott csapadékmennyiségnek mindössze 10-20%-a hullott. 

1915 óta készülnek meteorológiai feljegyzések az országban, de ilyen hosszantartó aszályt még nem tapasztaltak. A fák évgyűrűit vizsgáló paleoklimatológusok arra a következtettek, hogy a mostanihoz fogható „megaszárazság” mintegy ezer évvel ezelőtt lehetett.

A mezőgazdaság hanyatlik, 2019 augusztusában több mint 50 településre hirdettek mezőgazdasági vészhelyzetet. Haszonállatok tízezrei pusztultak el és a megmaradt állományt is pusztulás fenyegeti. A vízellátó rendszerek kimerültek, a víztározók szintje jelentősen csökkent. A mezőgazdasági területeken élőknek tartálykocsikkal szállítják az ivóvizet. 

El Yeso víztározó Santiagoban 2016. március 19-én és 2020. március 14-én (Forrás: NASA EO / Lauren Dauphin / USGS)

Négy évvel ezelőtt 219 millió köbméter víz volt a tározóban, idén márciusra kevesebb, mint a felére csökkent. A víztározó nagy részét a tavaszi, nyári hónapokra a hó olvadása tölti fel, de az elmúlt években alig esett. Márciusban a csúcsokat még összefüggő hótakarónak kellene borítania. A kutatók megállapítása szerint a rendkívüli szárazságért 25 százalékban a globális felmelegedés felelős, nagyobb részben viszont a csendes-óceáni évtizedes oszcillációval van összefüggésben.

Forrás: NASA, urvilag.hu

Szerző: Herrmann Dóra
Megjelent: 2020.05.09 14:54