Aznap délután nem csak egy egyszerű másodlagos ívvel rendelkező szivárványt, hanem egy ennél komplexebb jelenséget csodálhattak meg a szemfüles járókelők, a küllős szivárvány jelenségét. Ez az egyik leglátványosabb szivárvány, melynek kialakulásában a fénytörés és a szórás is szerepet játszik.
A jelenség komplexitása abban rejlik, hogy két különálló légköroptikai jelenség találkozik egyazon időpontban, a szivárvány és az alkonyati ellensugár (az úgynevezett krepuszkuláris ellensugár). Mind a szivárvány, mind az alkonyati ellensugár a Nappal átellenes oldalon jelennek meg, de eltérő hatások hozzák létre őket. Az alkonyati sugár a Tyndall sugár „testvére”, ha a Nap a horizonton vagy alatta tartózkodik alkonyati sugárról, míg ha felette Tyndall-ról beszélünk. Az alkonyati sugár keletkezésének oka az, hogy a felhő által árnyékolt területekről nem érkezik hozzánk szórt fény, így ott sötétebb sávokat látunk, míg ahová a fény akadálytalanul juthat el, ott világosabb sávok láthatóak. Előfordulhat, hogy a fény zavartalan útját nem egy felhő, hanem a domborzat (hegy) akadályozza. A fent leírt alkonyati sugárral szembeni oldalon pedig – amennyiben elég erős a jelenség – tükörképként megjelenhet a főjelenségénél halványabb alkonyati ellensugár, mely a Tydall jelenségek közül a legritkább. Magát az ellensugarat viszonylag nehéz fotón megörökíteni, mivel általában egy elég halvány jelenségről van szó, gyakran csak világos-sötét sávok kontrasztja látható az égbolton. Mind a szivárvány, mind az ellensugár a Nappal átellenes oldalon keletkezik, a küllős szivárvány esetében együtt pillantjuk meg a két jelenséget, mely szép, összetett látványt nyújt, mintegy „házasítva” a két különálló történést. A legszebb pillanat az, amikor a Nap éppen a horizontos tartózkodik. Akadt olyan észlelő, akinek még egy aprócska villámot is sikerült megörökítenie a fotón, ezzel is fokozva a csodálatos és különleges látványt.
Az érdekes témát Daróczi Dalmának, a felvételeket pedig Lévai Martinának köszönjük!