Hazánk legkedveltebb üdülőhelyei közé tartozik a Velencei-tó, nem csoda, hogy féltett természeti értékeink között tartjuk számon. Visszaemlékezve azonban az 1990-es évek elejére talán mindenkinek rémlik, hogy a tó vízszintje messze a megengedett optimális érték alá süllyedt. Az aszályos időszakok miatt a 130-170 cm helyett 1990-ben, 1991-ben és 1993-ban is 90 cm alá süllyedt a vízszint. A súlyos csapadékhiány miatt legutóbb 2003-ban történt ekkora mértékű vízszintcsökkenés; azonban félő, hogy extrém száraz év esetén újra előfordulhat ilyen eset. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság rendelkezésre álló adataiból kiderül, hogy míg az 1931 és az 1970-es évek között az éves csapadékmennyiség mintegy 610 mm, a hozzáfolyás 745 mm volt, az 1970-es évektől az éves átlagcsapadék 544 mm-re, a hozzáfolyás pedig 471 mm-re csökkent. A tó vízszintje tehát természetes körülmények között is igen ingadozó. Levéltári dokumentumok bizonyítják, hogy az elmúlt évszázadok során a tó többször is közel került a teljes kiszáradáshoz. Az átlagos vízmélység jelenleg is mindössze 1,6–1,9 m, ennek köszönhetően nyáron gyorsan felmelegszik, ami tovább fokozza a párolgás intenzitását. Az 1970-es évek elején épült meg a tavat tápláló Császárvizen a Zámolyi- és a Pátkai-tározó. Árvizes időszakban itt fogják fel a vízfolyásokon érkező utánpótlást, hogy megakadályozzák a tó túltelítődését, száraz időszakban pedig ezekből történik a tó vízpótlása. A két tározó összesen mintegy 12 millió köbméter vizet, azaz a Velencei-tó teljes vízkészletének 30%-át képes egyszerre biztosítani. A legnagyobb problémát az évi csapadékmennyiség kedvezőtlen eloszlása okozza. Idén egyébként - a jelenlegi vízállás alapján - nem valószínű, hogy gond lesz a tó vízszintjével, de az év hátralevő részében csapadékhiány esetén már problémát okozhat az elegendő víz összegyűjtése a tározókban. Más mesterséges vízpótlásra nincs is mód; a tó vizét a nagyobb vízhozamú Császárvíz, a Vereb–Pázmándi-víz, valamint kisebb patakok és a lehulló csapadék biztosítja. Mivel a vízgyűjtő terület északi része karsztos, a beszivárgás csökkenti a felszíni lefolyás mértékét. Vízminőségi problémák elsősorban vízeresztéskor fordulhatnak elő, ugyanis a felhalmozódott kén-hidrogén felszabadulása során csökken a vízben lévő oxigén mennyisége. Ez a jelenség azonban csak a tó nyugati medencéjében fordulhat elő. A tó vízminősége azonban az elmúlt években fürdésre alkalmas volt, amit az is bizonyít, hogy jelenleg a tó felületének mintegy 40%-át nádas borítja. Forrás: National Geographic

Szerző: Kurunczi Rita
Megjelent: 2008.07.22 13:50