Hűséges olvasóink talán még emlékeznek rá, hogy több, mint 10 évvel ezelőtt, 2010 és 2014 között rendhagyó kísérletsorozatba fogtunk, melynek a "Kvantum-radar" fantázianevet adtuk. Egészen extrém célt tűztünk ki - a világűr jövőbeli fénykúpja hiperpalástjának felszínén zajló fluktuációkat szerettük volna most, a jelenben megismerni - de kiderült, hogy egyszerűen nincs megfelelően precíz optikai eszközünk (illetve távcsövünk) mindehhez. Eredeti cikkünket és kapcsolódó videóit itt találhatja, aki lemaradt volna róla, vagy szívesen nosztalgiázna egy kicsit: 

A Kvantum-radar kísérlet

A technológia fejlődése azonban nem állt meg, ahogy mi sem adtuk fel álmainkat - ezért

Bár a Kvantum-radar kísérlet volt az eredeti cél, így "mellesleg" sikerült kiépítenünk egy (ép ésszel felfogható) célú mini csillagvizsgálót, feltárva előttünk az égbolt végtelen mélységét, mely milliárdnyi különböző csodának ad helyet - legyen szó csillagködökről, magányos vagy éppen randevúzó, évmilliókig tartó násztáncot járó, felfoghatatlanul csavarodó galaxisokról, gömbhalmazokról vagy éppen fekete lyukak környezetéről.

Kevesen tudják, de a Fiastyúk csillagködöt is rejt! | Fotó: Időkép

Ezek mind-mind a fejünk felett vannak, és bár legnagyobb részben nem láthatók szabad szemmel, olyan felfoghatatlanul távol és mégis olyan csodálatos sokszínűségükkel kápráztatják el azt, aki betekint e varázslatos világba.

Cikksorozatunkban bemutatjuk az elmúlt év során készült felvételeinket, de ennél jóval tovább is megyünk - hiszen nem elégedtünk meg (az amúgy kiváló) távcső képességeivel, hanem egészen egyedi, saját szoftveres képfeldolgozó eljárást kezdtünk fejleszteni, mely képes lehet nagyon jelentősen csökkenteni a légkör folyamatosan jelentkező, hullámzó-torzító hatását (ez jelenleg a földi távcsövek legnagyobb "ellensége", ez korlátozza az "éleslátást" ma a legjobban). Bár az eljárás még mindig fejlesztés alatt áll, a részeredmények biztatók - ebbe is igyekszünk beavatni most induló cikksorozatunk olvasóit.

Orion-Köd (részlet) | Fotó: Időkép

Igyekszünk majd minden cikkünkhöz sok szép vagy érdekes, színes és informatív képet, videót mellékelni, remélve, hogy mások is látnak fantáziát ebben a megközelítésben - vagy csak élvezik a látványt, melyet a csillagos égbolt rejt.

Megpróbálunk olyan csillagködöket és galaxisokat is bemutatni, melyek alig ismertek, illetve méltatlanul alulértékeltek - míg szinte mindenki ezer fotót láthatott már a hozzánk legközelebbi galaxisról, az Androméda-ködről (talán az egyetlen, mely hazánkból tiszta éjszakákon szabad szemmel is látható) - viszont vélhetően kevesen ismerik például a "színes kondenzcsíkként" felettünk elterülő "rojtos ködöt", vagy "boszorkányseprűt" - pedig ezek a meseszép égi tünemények hatalmas, akár a telihold méretét is elérő, halvány és színpompás derengésként minden nyári éjszakánkat "beragyogják" - még ha közvetlenül nem is vesszük őket észre a fényszennyezett égbolton.

Fátyol-köd | Fotó: Időkép Csillagvizsgáló

A legelső fotót 2023 májusában, kicsit több, mint egy éve készítettük az M51 jelű, a csillagászok körében közkedvelt, rendkívül fotogén és - társaihoz képest - kellően fényes galaxis (párról), mely akkor így sikerült:

M51, 2023 | Fotó: Időkép

Egy évvel később és mind az optika / távcső mechanika, mind pedig saját eljárásunk fejlesztése mellett már így látjuk ugyanezt: 

M51 (2024) | Fotó: Időkép

Azonos méretben összehasonlítva a legelső és a mostani felvétel (eltérő színszűrőkkel): 

Egyre többet látunk az M51-ből az eljárás fejlesztésével | Fotó: Időkép

Saját eljárásunk fejlesztéséhez olyan galaxist kellett választanunk, ami nem "túl könnyű" (azaz nem túl világos) mélyégi objektum; ugyanakkor nem is lehetetlenül halvány, hanem valahol a két szélsőérték között helyezkedik el - mindemellett nincs túl "alacsonyan" az égbolton (ahol a légköri torzítás már kezelhetetlen mértékű), sőt, még egy feltétel volt; éspedig, hogy kellően sok és fényes ún. "vezérlőcsillag" legyen az előterében. (A vezérlőcsillagok természetesen a mi galaxisunkban, a Tejútrendszerben vannak, röpke pár száz-, ezer fényévre; minden, ennél távolabbi, más galaxisban lévő csillag kizárólag ködös derengésként fogható be, még a legnagyobb földi távcsövekkel is, vagyis nem alkalmas "dinamikus tájékozódási pontként" sem a felvételek készítésekor, sem saját eljárásunkban).

Írisz-köd | Fotó: Időkép

Így jutottunk el az M51 mellett az NGC891 jelű objektumhoz, mely a szinte "szemből" látszó M51 "ellentéteként" tökéletes komplementer célpont számunkra - ezt gyakorlatilag az éléről látjuk, mintegy 30 millió fényéves távolságával kellően messze van, hogy kihívást jelentsen, sok-sok "vezérlőcsillag" van a közeli előterében és mint később kiderült, még popkultúrája is van, amire egyáltalán nem számítottunk (Ez a galaxis szerepelt a "Végtelen Határok / Outer Limits nevű, sokak által ismert scifi antológia előzmény-sorozatának főcímében).

NGC891 Galaxis | Fotó: Időkép

Természetesen rengeteg más célpontunk is volt, mint például az egészen bizarr formájú M82 ("szivar") galaxis, mely az egyik legaktívabb "csillaggyár" a belátható közelségű univerzumban, és milliárd számra "ontja magából" a születőben lévő tűzgömböket;

M82 Galaxis | Fotó: Időkép

de nagyon érdekes a Hamburger-galaxis is (Igen, tényleg egy nagy "hambinak" tűnik a képeken - bár szép nagy falat lenne bárkinek, aki belekóstolna,

Hamburger-Galaxis | Fotó: Időkép

Bereniké Hajtűje, jellegzetes, éles fősíkjával és központi fényes gömbjével ragyogva;

Bereniké Hajtűje | Fotó: Időkép

a Bálna-Galaxis, ahogy hatalmas, mennyei cetként "úszik" a világűrben, de a DNS-spirállal rendelkező sejtmagnak látszó NGC 3718, és még sorolhatnánk - de majd úgyis részletesen bemutatjuk őket cikksorozatunk következő részeiben.

A "Sejt" Galaxis | Fotó: Időkép

Amikor pedig nem a saját képalkotó eljárást fejlesztgettük, akkor - kíváncsiságból és persze a gyönyörű (és viszonylag könnyen elkészíthető) fotók kedvéért közeli (Tejútrendszerünkben lévő) csillagködöket fotóztunk, melyek rendkívül látványosak, és változatos színekben pompáznak - ezekből is bőven válogatunk majd. Igen, lefotóztuk mi is a "Teremtés oszlopait", a nagy ködöt az Orionban, a Sas- és a Triffid formációkat is lencsevégre kaptuk, sok-sok más csillagköddel együtt.

M16 - A Teremtés Oszlopai | Fotó: Időkép

Amire büszkék vagyunk, hogy sikerült elcsípnünk és részletgazdagon megörökítenünk mindkét üstököst, amely tavaly ősszel és idén tavasszal meglátogatta Naprendszerünket, íme: 

A 2023 őszén felragyogó üstökös lencsvégen | Fotó: Időkép

Egy év alatt kb. 150 objektumot örökítettünk meg, több, mint 300 ezer (!) egyedi, 10 megapixels, "RAW" (tömörítetlen, veszteségmentes) fotó segítségével - de ennek okairól majd később.

Csillagvizsgálónk építése hosszú, mégis kedves feladat volt (melynek persze sosincs "vége" igazán) - néhány hangulatkép a színfalak mögött zajló munkálatokról:

Néha mélyre kell ásni, hogy magasra nézhessünk | Fotó: Időkép

Lassan összeáll a kupola | Fotó: Időkép

Cikksorozatunk következő részében sok-sok szép fotó mellett a saját fejlesztésű eljárásunk alapötletéről, a kihívásokról és a (máig folyamatban lévő) megvalósításról szóló epizódok, elemzések kapnak majd teret - könnyedén, közérthetően, azon olvasóink számára, akik kíváncsiak egy egészen egyedi, újszerű megközelítésre.

Beágyazott valóság igazi égbolttal és környezettel | Fotó: Időkép

Nem titkolt célunk, hogy később, amikor eljárásunk már nagy általánosságban, külön finomhangolás nélkül stabilan működik, szívesen várjuk majd minden amatőr és profi csillagász felvétel-sorozatait; és nem kíméljük majd szervereinket, ha ezzel a megközelítéssel jobb, szebb, részletgazdagabb mélyűri felvételek születhetnek.

Cikksorozatunk egész nyáron új részekkel, rendszeresen jelentkezik majd: Hamarosan folytatjuk!

Szerző: Nagy Gergely
Megjelent: 2024.06.20 5:59