A holland Groningeni Egyetem tudósai új módszert fejlesztettek ki a légkör CO₂-tartalmának visszamenőleges mérésére: régi, akár több száz éve palackozott borokat vizsgálnak meg a kormeghatározásból ismert karbonizotópos eljárással. Igen nagy előnyükre szolgál, hogy a borokról általában pontosan tudják, honnan, és melyik évből származik, így részletes térképet tudnak rajzolni arról, hogyan alakult Európában a levegő CO₂-koncentrációja. A CO₂ többféle módon kerülhet az atmoszférába: az emberek és állatok nagyobb CO₂-tartalmú levegőt lélegeznek ki, mint be, de szerves vegyületek bomlásakor, és a szén (vagy más szénalapú anyagok, mint a kőolaj, vagy a földgáz) elégetésekor is CO₂ jön létre. A növények felveszik a szén-dioxidot a levegőből, majd a napsugárzás segítségével cukorrá alakítják azt, abból pedig alkohol lesz a bor készítése során. Az alkoholmolekulában levő szénatomok között így megtalálhatóak mind azok a szénatomok, amiket a szőlő a levegőből vett fel, mind azok, amiket a talajból szívott fel. A különbség a két szén között a 14-es karbonizotóp előfordulási sűrűsége, ez ugyanis a levegőből származó szénben jóval nagyobb (nem volt annyi ideje elbomlani, mint a talajból származó, sokkal régebben létrejött szénben). A borban kimutatható C-14 izotóp mennyisége tehát egyenesen arányos a szüret idejében a levegő CO₂-tartalmával. A holland kutatók 160, különféle időben palackozott bort szereztek be eddig a mérésekhez Európa minden tájáról. A vizsgálathoz egy deciliterre van szükség a borból, hogy a maradékkal mi történik, arról nem szól a fáma. :-) Forrás: Science Daily, Index

Szerző: Kurunczi Rita
Megjelent: 2008.12.09 0:51