Aki szereti a viharokat, zivatarokat, vadássza őket, mint jómagam is, azokat egyre inkább a vadabb felhőformák és közeli villámok megörökítése hajtja. Nem beszélve arról az átélt élményről, nevezzük adrenalin löketnek, amelyeket ezek "viszonzásul" adnak a viharvadásznak. Különösen, ha gyakorlatilag házhoz jön, ahogyan történt egy pár napja, május 13-án, Algyőnél, illetve még jópár településen Szolnok és a vajdasági Nagykikinda bő tengelyén.
A déli órákban már áthaladt fölöttünk nyugatias irányból egy nagyobb tömb, ebből kevés záporeső hullott, majd szép napos idő lett, de rövidesen láthatóvá váltak az északról érkező és gyorsan keletkező újabb cellák, meglehetősen gyors cellaáthelyeződéssel.
Készítettem egy rövid radar animációt, amelyen jól látható a déli irányba haladó cellák sora:
Ekkor a fiammal a Tisza töltésről is szemügyre vettük a felhőtornyokat. A képen jobb oldalt tőlünk mintegy 40-50 km-re lévő cellák körülbelül 7-8 km-es felhőtetővel rendelkeztek, azaz ilyen magasan volt az üllő (incus) teteje.
Közelebb érve már jól kivehetőek az "idősebb" cellák, amelyek több km-es átmérőjű üllőt növesztettek, illetve ezek előoldalán, haladási irányához képesti jobb oldalán keletkező újabb cellák, amelyek az alábbi 2 képen tornyos gomolyfelhő (Cumulus congestus) állapotban vannak épp.
A fenti képek készítése után kitettem a sportkamerát az udvaron, amely egy rövidke timelapse felvételt rögzített, egészen brutális formákat és színeket:
Eközben én a töltésre futottam fel a fényképezővel, ahol elképesztő látvány tárult elém, az egyik kedvenc felhőtípusommal, az arcussal! Az arcus latin szó, boltívest, boltozatost jelent, mely a közeledő zivatar előtt figyelhető meg a felhőzet alsó részén, többé-kevésbé szakadozott szélekkel. Meteorológiai szakszóval jellemezve ez egy járulékos felhőalakzat, jól fejlett formájában fenyegető íves formát ölt. Kialakulását úgy kell elképzeljük, hogy az erős csapadékhullás hatására létrejövő lefelé irányuló légáramlás a talajt elérve szétáramlik a zivatarcella vonulási iránya felé,tulajdonképpen a cella elé, illetve hűvösebb levegőt szállít a csapadékos területek felől. Ez a zivatar előtt található meleg, nedves levegővel találkozva feláramlást generál, és felhőképződéshez vezet. A peremfelhő leggyakrabban közvetlenül a zivatarhoz kapcsolódó csapadéksávok előtt fejlődik ki, de időnként eltávolodhat tőle.
A boltíves peremfelhőzet mögött - a leggyakoribbtól eltérően - még nem a csapadéksáv következett, hanem egy arcus hátoldali - nem klasszikus, mert nem üllőhöz tartozó - mamma mező, ami lassan szinte az egész eget beterítette. Az alábbi fotó nagylátószögű objektívvel is 21 képbe fért bele (megfelelő átfedésekkel), horizontálisan kb. 230 fokot ölel fel, a színek gyakorlatilag ugyan ilyenek voltak.
A peremfelhő fölöttem áthaladva is brutális látványt nyújtott, erről is készítettem egy rövid videót:
Fotón így mutatott:
Az alábbiak pedig 9 állóképből álló panorámák, a perspektíva kissé torzul, mert az íve nem pont ilyen a valóságban, de ez egy képen így rakható össze:
Sajnos az efféle felhőformák viszonylag ritkák, általában heves feláramlásokhoz köthetők és gyakran okoznak nagyobb jégverést, szélrohamokat, felhőszakadást, jelentős károkat okozva. Itt szerencsére egyik sem történt meg, az algyői gátőrháznál (amely a képek készítési helyétől hétszáz méterre van) 8 mm csapadékot dobott le.
A szezon még csak most indult, reméljük látok még sok hasonlót idén, károkozások nélkül :)
Köszönöm, hogy elolvastál!
Tóth Gábor Gyula
Források: A radar animáció az Időkép saját fejlesztésű radarhálózatának képeiből, a felhőtípus leírás Zivipötty felhőatlaszából, csapadékadat az Ativizig.hu-ról valók, a fotók pedig mind saját, többet tőlem pedig a HeavenManPhotography Facebook oldalon találsz!
Szerző: Tóth Gábor Gyula
Megjelent: 2017.05.28 20:14