Itt a jó idő, nem meglepő, ha egyre több ember vágyakozik a balatoni hétvégék hangulatára, egy kis pecázásra vagy sétára a magyar tenger partján. Évre évre figyelemmel kísérjük, hogy vajon alacsonyabb vagy magasabb lett-e a vízszint, következzen tehát most egy összefoglaló a tavalyi évről.

Szinte hihetetlen, de a 2010-es árvizes esztendőt követően 2011-ben negatív vízháztartással zárt a Balaton. A gyors összegzés 90 mm körüli természetes és 120 mm-es bruttó (emberi tevékenységet is magában foglaló) hiányt mutat ki. Ennél nagyobb hiány az utolsó 90 évben csak 2003-ban alakult ki, de azt 3 száraz év előzte meg. Az alábbiakben Fekete Péter, Független Balaton-szakértő, a Magyar Vitorlás Szövetség Balaton-megbízottjának összefoglalóját olvashatjuk, melyet ezúton is köszönünk, hogy eljuttatott szerkesztőségünkbe.

Nézzük a részleteket!

A január, az előző év „jóvoltából” veszélyesen magas, a felső szabályozási határt jóval meghaladó, 128 cm-es vízállással indult. Fennállt a parti védműveket, kikötőket, sétányokat, vasutat károsító jeges árvíz veszélye. Mindamellett, hogy a Sió csatorna maximális (50 m³/s) kapacitással üzemelt, még az is felmerült, hogy a déli partot a jeges ártól mesterségesen létesített homokszigetekkel lehetne védeni, miközben jégtörőkkel kellene a kialakuló jégmezőket felaprítani.

Szerencsére, az időjárás mindent megoldott. A csapadékos időszaknak vége szakadt, a jegesedés szakaszos volt, a hidegfrontokkal járó északi szelek ereje és időtartama átlag alatti maradt, s így nem okoztak számottevő mértékű jégzajlást. Végül március elejére sikerült a vízszintet 109 cm-re csökkenteni, a zsilip lezárásra került, a veszély elmúlt. A tó a megszokott vízállással zárta az első negyedévet és várta a tavasz kezdetét.

Áprilisban, a folytatódó csapadékhiány és a melegedő időjárás ellenére a vízállás ismét emelkedni kezdett, ami még a vízgyűjtő nedvességéből adódhatott. Ennek eredményeképpen a hónap közepére 115 cm-es vízállás alakult ki. A zsilipet ismét kinyitották és május elejéig még 5 cm-nyi vízmennyiség került leeresztésre.

Május folyamán, bár a vízhőfok csak lassan emelkedett, a már aszályba hajló csapadékhiány elindította a vízszint természetes csökkenését. Ugyanekkor kezdett kialakulni egy kellemetlen időjárási helyzet. Az uralkodóvá váló nyugat-keleti áramlás menetrendszerűen szállította a hétvégi hidegfrontokat, melyek bár számottevő csapadékot nem hoztak, a velük járó borultság, erős szél, alacsonyabb hőmérséklet sokak hétvégéjét elrontotta.

A fokozódó felmelegedés ellenére ez a helyzet egészen június végéig fennmaradt, meggátolva tartós kánikula kialakulását. Ugyanakkor a vízszint a zsilipzárást követő szűk két hónap alatt 111 cm-ről 94 cm-re esett. Ebben döntő szerepe volt a csapadékhiánynak, ami a tóra esett csapadék példátlanul alacsony voltában nyilvánult meg. Az első félév 86 mm-es értéke másfél havi mennyiségnek felelt meg.

Július első felében azután megérkezett a kánikula. A 30°C feletti nappalok és az ide tendáló vízhőfok fokozta a vízszint csökkenését. Ekkor váratlan fordulat történt. Július 14-én este a Kékszalag verseny résztvevőire kemény száraz hidegfront csapott le. Bár az időjárási előrejelzések pontosak voltak, de így is sokan szorultak mentésre. A sikeres éjszakai mentést, melynek részese voltam, nagyban segítette, hogy a vízhőfok még 25-26°C volt.

Ez azonban csak bevezetője volt egy, pár nappal később kezdődő csapadékos, hűvös időszaknak, mely augusztus elejéig tartott. A nyár legforróbb időszakában bekövetkezett lehűlés megakasztotta a vízszint csökkenését, egyben tönkretette az idegenforgalmi főszezont. Ezt követően a nyárias idő visszatért, bár kánikula nem alakult ki, a vízszint újra csökkenni kezdett. Augusztus 19-én azután egy heves délnyugati-nyugati frontzóna vonult át a tó felett, melyet a már elmaradtnak hitt, kánikula követett. Afrikai eredetű száraz, meleg levegő beáramlása uralta a negyedév hátralévő időszakát, melyet csak rövid időre szakított meg szeptember 20-án egy tőlünk délre elvonuló mediterrán ciklon benyúló frontja. Ez a negyedév, bár nedvesebb volt az első félévnél, továbbra is kissé a nyári átlagon alul produkált. A tóra esett 150 mm-nyi csapadék magyarázza a vízszint 73 cm-re csökkenését.

A már „indián nyárrá” szelídült meleg időszak október elején egy brutális, de a Balatonnál szinte száraz, hidegfronttal ért véget. A hőmérséklet és a vízhőfok 10°C esése lecsökkentette a tó párolgását, így bár a csapadék továbbra is átlag alatt maradt, a vízszint csökkenése lelassult, majd e hó 20-án 69 cm-nél megállt, sőt pár napon belül 70 cm-re emelkedett vissza.

Kezdett kialakulni egy új időjárási helyzet, ami azután december közepéig uralkodóvá vált. A Kárpát-medencében megrekedt hideg levegő olyan inverzív helyzetet állított elő, mely tartós ködöket, szinte nappali sötétséget, nyirkos hideget, de ugyanakkor további csapadékhiányt okozott. Furcsa ellentmondás, de a tó vizén ilyen sűrű és tartós ködökkel még nem találkoztam, mint e legszárazabb évben. A vízszint is „beállt”: a nulla csapadék, a nulla párolgás, a nulla hozzáfolyás, az értékét december elejéig változatlanná konzerválta. Ekkor az Északnyugat-Európa feletti alacsony nyomású zóna déli oldalán, az Alpok fővonulatára támaszkodva, peremciklonok sorozata jelent meg nyugat-keleti irányban mozogva. Ezek nagy része tőlünk északra továbbhaladt és hozzánk főnszerűen lenyúló frontjaik csak pár csepp csapadékot adtak, de néhány „életerősebb” az Alpokon átnyúlva és így a Mediterrániumból is feltöltődve, végül a havi átlagnak megfelelő csapadékot biztosítottak. Ezáltal a vízszint is emelkedni kezdett és az év 76 cm-es értékkel zárult. Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy az újévet a tavalyinál 52 cm-rel alacsonyabb vízszinttel kezdtük.

Összességében a 2011-es esztendő példátlanul száraznak bizonyult. A tóra esett 325 mm körüli csapadékmennyiség a 2010-es év áthúzódó nedvessége és a nyári időszak hűvösebb alakulása nélkül minden rekordot megdöntve eredményezte volna a legnagyobb természetes vízveszteség évét, bár produkciója így sem lebecsülendő.

Szerző: Kurunczi Rita
Megjelent: 2012.03.21 14:54