Egyre aktívabbá válik központi csillagunk, ahogy haladunk a jelenlegi napciklus maximuma felé, ami a NOAA friss becslései alapján 2024 augusztusával már el is kezdődött. A napfoltok számát tekintve már most lepipáljuk az előző napciklust:
utoljára 23 éve volt olyan sok napfolt a központi csillagunkon, mint most.
A napfoltok számának alakulása a jelenlegi és az előző két napciklus során | Ábra: Space Weather Predicted Center (NOAA)
A napfoltok olyan sötétebb foltok a Nap felszínén, amik hidegebbek, mint a környező területek. Bár kicsi foltoknak tűnnek, többségükbe simán beleférne az egész Föld, akár többször is.
Jelenlegi így fest a napfoltokkal borított csillagunk | Fotó: Xyfree
Ha sok napfolt van, akkor a Nap nagyon aktív, ami befolyásolhatja az űridőjárást és a Földre gyakorolt hatásokat, például a kommunikációs rendszereket és a műholdak működését, melyekre koronakidobódások (CME) által okozott erős geomágneses viharok jelenthetnek veszélyt.
A CME (Coronal Mass Ejection) a Nap koronájából kilökődő hatalmas plazma- és mágneses részecskéket jelenti. Amikor ezek a részecskék elérik a Földet, kölcsönhatásba lépnek a bolygó mágneses mezejével, és sarki fényeket okoznak azáltal, hogy az atmoszféra gázmolekuláival ütköznek. Ugyanakkor az általuk okozott erős geomágneses viharok a kommunikációs és elektromos infrastruktúrát is veszélyeztethetik.
Ha a koronakidobódások (CME) számát tekintjük, akkor még inkább kiemelkedik a jelenlegi napciklus az előző kettő mellett.
Koronakidobódások alakulása az jelenlegi és az előző két napciklus során | Ábra: Solar-Terrestrial Centre of Excellence (STCE)
Az, hogy egy erős napciklusról van szó mi sem jelzi jobban, hogy idén már kilenc, tavaly pedig tizenhárom alkalommal lehetett észlelni hazánk fölött az aurora borealist. Ezeket közül két alkalommal, november 5-én és május 11-én egészen fényes, szabad szemmel is könnyen észlelhető sarki fényben volt részünk, melyeket a legerősebb kategóriába tartozó G4-es és G5-ös erősségű geomágneses viharok idéztek elő.
Május 11-i történelmi sarki fény Párkányból | Fotó: Vphoto
A napciklus csúcspontjára érve tovább növekedhet a napfoltok száma, melyek több, koronakidobódással is járó napkitörést hozhat. Ha ezek Földünk felé irányulnak akkor további erős geomágneses viharokra, és hazánkban is látható sarki fényekre lehet számítani a következő években.
Borítókép: Vphoto
Szerző: Varga Sándor
Megjelent: 2024.08.05 11:21