Magyar idő szerint csütörtökön 17 óra 35 perckor X1-es erősségű napkitörés történt a NOAA SWPC űridőjárással foglalkozó osztályának közlése szerint. Legutóbb júliusban figyeltek meg ilyen heves eseményt.

Egy napkitörés két hullámban okoz a Földön észlelhető zavarokat. Elsőként a fénysebességgel utazó rádióhullámok nagyjából 7-8 perc alatt érik el bolygónkat. A rádióhullámos zavarás erőssége az R3 fokozatot érte el, és elsősorban Dél-Amerikát érintette (ott delelt akkor a Nap):

Grafika: NOAA SWPC

A második hullámmal érkező töltött részecskék a kitörés után 2-3 nappal érik el a Földet. Ennek erőssége nagyban függ attól, hogy történik-e koronakidobódás, és ha igen, akkor annak anyagfelhője felénk indul-e meg.

A NOAA SWPC jelenleg az ötfokozatú skálán G3-as erősségű geomágneses vihart vár szombat estére.

A Föld olvadt és mozgó vasmagja által keltett mágneses tér szerencsére megvéd a napkitörések hatásainak nagyjától, így az elsősorban az űrben lévő eszközök (műholdak) és személyek (űrhajósok) számára veszélyes.

Egy igen erős napkitörés ugyanakkor a felszínen is okozhat problémákat, a leghíresebb ilyen esemény az 1859-ben történt Carrington-esemény, melyet egy a mostaninál 190-szer erősebb napkitörés okozott. Hogy akkor milyen hatása volt a háborgó csillagunknak, azt részletesen bemutattuk korábbi cikkünkben.

A naptevékenység 11 éves ciklusokban változtatja erősségét. A jelenlegi, 25. ciklus a 2019. decemberi minimum után kezdődött és várhatóan 2025. nyarán tetőzik majd.

Szerző: Szente-Varga Bálint
Megjelent: 2021.10.29 0:13