Utoljára tavaly, november 5.-én jelentkeztem balatoni összefoglalóval, „Válságos helyzetben a Balaton” címmel. Ekkor a tó éves minimum vízszintjéhez kapcsolódó állapotot rögzítettem. 

A tó természetes vízjárása azonban az őszi minimum után minden esetben emelkedik. Ennek oka, hogy a vízügyi téli félév (okt. 15. – ápr. 15.) folyamán a csökkenő, majd alacsonnyá váló hőmérséklet következtében a tó párolgási vesztesége a nyárinak töredéke lesz. Ez a körülmény még minimális csapadék mellett is a vízszint emelkedését eredményezi, ahogyan például egy éve is történt. Ekkor a téli félév csupán 15 cm-rel növelte meg a tó vízszintjét és ez nagy mértékben hozzájárult nyári gondjainkhoz. Egy újabb hasonló már a tó használhatóságát kérdőjelezte volna meg.

Szerencsére nem így történt és a mai, február közepi, 66 cm-es vízállásunk (eddig 28 cm-es növekedés) következtében bizakodva tekinthetünk a nyári félévre. Ehhez persze kellett az ősztől megnövekedett csapadék, mely egyrészt a tófelszínre hullva közvetlenül növelte a vízszintet, másrészt fokozta a vízgyűjtőről befolyó sédek, patakok, folyók vízhozamát. Ez a három természeti tényező – a tóra hulló csapadék és a vízgyűjtőről bejövő vízmennyiség összege, a vízfelület párolgása ellenében – határozza meg ugyanis a Balaton vízháztartásának állapotát.

Jó lenne, ha e kegyelmi pillanatban, mikor a vízszint zárt Sió-zsilip mellett emelkedik, mindenki számára világossá válna, hogy a természeti tényezők hosszútávú (sajnos nem kedvező) alakulása okozta-okozza vízszintünk egyre gyakoribb csökkenését és nem a túlzott, sokak által indokolatlannak, sőt szándékosnak tartott vízleeresztések hatásáról van szó.

A 2011 januárjától kezdődött száraz időszak először időt biztosított a veszélyesen magasra emelkedett vízszint lecsökkentésére, ami akkor májusra megtörtént. Ekkor 111 cm-es vízállásnál a Sió-zsilip teljesen indokoltan lezárásra került és azóta is gyakorlatilag zárva van. A máskor szokásos csapadékmennyiség azonban nem jött, olyannyira, hogy a 2011-es év a Balatonra esett éves csapadék tekintetében 309 mm-es értékkel toronymagas negatív rekorderré lépett elő. Ez a tendencia folytatódott, ami a múlt év októberének közepéig az éves csapadék tekintetében további 270 mm körüli, ugyancsak aggasztóan alacsony részadatot eredményezett. Mindez a vízszint alakulásában is megnyilvánult és így alakult ki ekkorra a már-már veszélyesen alacsony 38 cm-es vízállás.

Tavaly október végétől azonban változás állt be időjárásunkban. Utána már nem tértek vissza a néha hetekig tartó, csendes, magasnyomású időszakok a maguk csapadékszegényégével, így gyakorlatilag elmaradt a szokásos Kárpát-medencei hideg légpárna kialakulása is, amely pl. egy évvel korábban novemberben 0 mm körüli csapadékot eredményezett. Téli rosszkedvünkről ezúttal a szinte állandóan zárt magasszintű felhőzet gondoskodott, gátolva a napfény áthatolását. A hosszútávon kialakult légköri instabilitás az átlagot kissé meghaladó 40-50 mm-es csapadékot biztosított az év utolsó két hónapjára, ami az éves csapadékot 420-430 mm-re növelte. (Hosszútávú átlagban a vízszint megtartásához 500-520 mm szükséges).

Ez az időszak a vízszintet 38 cm-ről az év végére csupán 48 cm-re emelte, mert ekkor a vízgyűjtő saját kiszáradását pótolva még kevés vizet szolgáltatott. Bár a hivatalos adatok még nem állnak rendelkezésre, de várhatóan a Balaton a 2012-es évet - 260 mm-rel, azaz ismét vízhiánnyal zárta, mely érték a legrosszabb a vízügyi adatok 1921-ben elkezdett rögzítése óta.

Az újévben, január első felében folytatódott a tendencia: átlagos csapadék és a lassú vízszintemelkedés. Ekkor azonban egy markáns mediterrán ciklon változást hozott: pár nap alatt egy bő havi, mintegy 50 mm csapadékot. Ettől azután a vízszint emelkedése is meglódult és utána, az ismét átlagossá vált időjárás is biztosítani tudta a további erőteljes emelkedését.

Itt tartunk most, és – mint mindig – nagy kérdés, hogy mit hoz a jövő? Lassan egy olyan télből lábalunk ki, amely átlagon felüli csapadékot ad, az enyhébb hőmérséklete mellett. 1973-74 óta nem fordult elő, hogy a tó teljes felülete nem fagyott be. December első felében, majd januárban is előfordult partszéli jegesedés, de pl. sportolásra alkalmas jégréteg nem tudott kialakulni és az előrejelzések szerint egyelőre nem is fog.

Vajon ez korai felmelegedést, és szárazodást hoz-e, vagy folytatódik a nyugtalan, csapadékos időszak? Elérjük-e a 2003-as év negatív rekord 23 cm-es vízszintjét, vagy visszatér a tó az általunk kívánt vízmélységhez? Kérdések, melyre sem én, sem más nem tudja a pontos választ. A legjobb, ha ezekre mindenki saját maga próbál felelni...

Fotók: Kurunczi Rita

Szerző: Fekete Péter
Megjelent: 2013.02.14 19:08