Egy amerikai kutatócsoport lyukat fúrt az Antarktiszon a Whillans tóhoz, melyet majd egy kilométer vastag jégpáncél borít. Ezen a kis résen keresztül vizet szivattyúztak ki tanulmányozás céljából. A Whillans projekt az egyike annak a rengeteg vállalkozásnak, melyek az Antarktiszon eltemetett tavakat kívánja vizsgálni. Decemberben egy brit csapat kísérletei fulladtak kudarcba műszaki gondok miatt, nem tudtak mintát venni az Ellsworth tóból. Egy orosz kutatócsoport a Vosztok tóból vett mintákat, bár nekik eddig még nem sikerült semmiféle jelentős felfedezést tenniük.

(Jobbra fent a képen a bázis látható.)

A Whillans tó az Antarktisz nyugati részén helyezkedik el, a Ross-tenger délkeleti pereménél. Maga a tó folyékony része meglehetősen sekély, sokkal sekélyebb, mint azt korábban gondolták, mindössze csak pár méter mély a nagyjából 9 méterre tippelt mélység helyet. A Wissard (Whillans Ice Stream Subglacial Access Research Drilling) névre keresztelt kutatócsapat a tóból nagyjából 10 liter vizet szivattyúzott ki, hogy tanulmányozhassák az összetételét, tulajdonságait. A fúráshoz forró vizet is használtak.

A minták egy részét helyi laborokban vizsgálják, másik részét viszont egyetemekkel közösen, hogy részletesebb elemzést tudjanak végrehajtani. A részletes vizsgálathoz még több időre van szükség, de minden bizonnyal a benne talált élő sejtek oxigént használnak fel. A szennyeződés eltávolítása után megállapították, hogy milliliterenként tízezer darab sejt található az adott térfogatban, még az olvadt jégben ennek nagyjából csak a századrésze volt jelen. Ez lehet az egyik bizonyíték, hogy a tóból származnak az élőlények. Másik bizonyíték, hogy az olvadt jégből származó víz összetétele inkább a desztillált vízhez hasonlít, míg a tóból vett minta ásványianyag-tartalma sokkal nagyobb, nagyjából százszorosa az előzőnek.

(A fenti képen az egyik fúrás közbeni pillanat látható.)

Maga a tó 801 méter mélyen fekszik a jégtakaró alatt. Ugyanakkor a fehér kontinens alatt 300-nál is több nagyobb kiterjedésű tavat fedeztek fel. A folyékony halmazállapot egyrész a geotermikus hőnek, másrészt a jégpáncél által kifejtett nyomásnak köszönhető, valamint részét képezi a jég alatt elterülő dinamikus hidrológiai hálózatnak. Néhány tó egymással összeköttetésben áll, így vizük is cserélődik, azonban egyesek elszigetelődhettek a rendszertől, egyedülállóvá válhattak több ezer évvel ezelőtt, így a tudomány számára ismeretlen mikroorganizmusok rejtőzhetnek bennük. Mivel azonban a Whillans terület nem olyan mély, mint a Vostok (4 km) vagy az Ellsworth (3 km), így az évek folyamán a jég alatti folyóknak köszönhetően gyakrabban cserélődhetett benne a víz. A műholdas mérések is ezt bizonyítják. A felszín alatti folyók szintje minden bizonnyal többször is megemelkedett, régen a tó helyét képező kamrába beáramlott, de a folyók apadásával a kamra tálszerű alakja miatt a víz nem jutott ki onnan.

(Jobbra fent a kép a vizsgált terület szerkezetét ábrázolja.)

Fontos a jég alatti hidrológiai rendszerek vizsgálata, mert a jég mozgását ez határozza meg (a Whillans tó felett évente nagyjából 300 métert mozdul el a jégtakaró). Ez fontos lehet más égitestek tanulmányozásakor is. Az Európa (Jupiter holdja) és az Enkeládusz (Szaturnusz holdja) is rendelkezik jégfelszín alatti nagy kiterjedésű folyékony halmazállapotú rendszerekkel. Az asztrobiológusok szerint ezen égitestek feltételezett élőhelyei lehetnek különféle mikroorganizmusoknak.

Forrás: BBC, wissard.org, FoxNews, discovermagazine.com

Szerző: Berceli Balázs
Megjelent: 2013.02.06 11:13