A cunami szó hallatán először 2004 karácsonya, illetve a tavaly márciusi Japán eset jut eszembe: előbbinél mintegy 300 000 ember vesztette életét a délkelet-ázsiai térségben pusztító cunami során, utóbbinál a 9-es erősségű földrengést csaknem 30-40 m-es hullámok követték, mely szintén rengeteg ember halálát okozta. A kérdés, mely folyamatosan foglalkoztat viszont az, hogy vajon előrejelezhető lett volna-e az esemény?

Úgy tűnik, éppen egy magyar kutatót foglalkoztatott a kérdés, hiszen az ő vezetésével kezdett el egy ún. cunami-előrejelző rendszert fejleszteni, méghozzá GPS-műholdak segítségével - számolt be cikkében az Index.

A kaliforniai Jet Propulsion Laboratorban dr. Komjáthy Attila és kutatócsoportja egy az eddigieknél jelentősen olcsóbb és gyorsabb előrejelzést lehetővé tehető módszert dolgoztak ki a GPS-ek segítségével. 

Amennyiben a megfelelő magasságban és szögben elhelyeznek egy GPS-vevőt a parton,  akkor a a földi állomás által befogott, a GPS-műhold által küldött jelekből valós időben következtetni lehet arra, ha cunami érkezik, ugyanis az óceánban keletkező hatalmas hullámok akkora energiájúak, hogy hatásuk még a felső légkörben is érzékelhető. 

Jobbra a 2011-es Japán szökőár "lenyomata" az ionoszférában.

A hullámok egészen az ionoszféráig feljutnak (hiszen az egyre kisebb sűrűségű rétegekben egyre jobban felerősödnek), ahol a szabad elektornok számát pontosan mérni lehet.

Fent: videó a 2011-es Japán cunami érkezéséről.

A különböző hullámok más-más sebességgel érik el az ionoszférát. Az akusztikus hullámok, amelyek akár 1000 m/s-os sebességgel terjedhetnek ebben a rétegben, már 10 perccel a cunami keletkezése után kimutathatók az ionoszférából. 

A rendszernek pedig van egy nagyon nagy előnye: a NASA a Föld számos pontján vannak valós idejű GPS-ei, így könnyedén ki lehetne építeni belőlük a globális szökőár-megfigyelő rendszert.

Szerző: Kurunczi Rita
Megjelent: 2012.06.27 0:46