Napjainkra általánosan elfogadottá vált az az elképzelés, hogy Holdunk kialakulása egy hatalmas ütközéshez köthető, mely során egy Mars-méretű bolygókezdemény csapódott bele a fiatal Földbe, annak megszilárdulása után mintegy 50-60 millió évvel. Egy új elmélet szerint ezzel azonban nem ért véget a nagy ütközések sorozata.

W. Bottke (Southwest Research Institute, Boulder, Colorado) és munkatársai bizonyos, a Föld köpenyében lévő nehéz elemek (arany, palládium, rubídium stb.) mennyiségét megbecsülve azt kapták, hogy az jóval több, mint ami az eddigi modellek alapján várható lenne. A Hold kialakulását megelőző ütközés ugyanis az elképzelések szerint "lerobbantotta" bolygónkról a nehezebb fémekben gazdag réteget, a későbbi meteorbecsapódások pedig önmagukban nem dúsíthatták fel a kérdéses fémekkel a Föld köpenyét a ma megfigyelhető arányban.

Bottke és kollégái - marsi eredetű meteoritok és holdi kőzetek vizsgálata segítségével - bolygószomszédunk és égi kísérőnk esetében is hasonló eredményre jutottak, bár itt a becsapódó égitestek nagysága valószínűleg nem haladta meg a 300 km-t. Mindez azt jelenti, hogy a Naprendszer nagy ütközésekben gazdag időszaka tovább tarthatott az eddig becsültnél, és ezek az ütközések lehetnek felelősek a bolygók tömegének és összetételének végső kialakulásáért.

Forrás: NASA , MCSE