Az Észak-Amerika köd azért kapta a nevét, mert feltűnően hasonlít a kontinensre, különösen igaz ez a Mexikói-öböl környékére. Ez azonban csak a látható sugárzás tartományában van így, az infravörösben teljesen más a kép - olvashatjuk a Magyar Csillagászati Egyesület oldalán.

A most nyilvánosságra hozott felvételeket a NASA Spitzer infravörös űrteleszkópjával rögzítették, még a műszerek hűtésére szolgáló folyékony hélium teljes elpárolgása előtt. A képeken Luisa Rebull (Spitzer Science Center, California Institute of Technology) és kutatócsoportja mintegy 2000 olyan új objektumot azonosított, amelyek nagy valószínűséggel fiatal csillagok. Ezek száma így egy csapásra megtízszereződhet a régióban, hiszen eddig mindössze körülbelül kétszáz volt ismert.

A csillagok por- és gázködök belsejében születnek a gravitáció miatt összesűrűsödő gócpontok fokozatos növekedésével. Amint az anyag a kialakuló új csillagba zuhan, egy lapos korongba rendeződik, ami a formálódó csillaggal együtt forog. Közben a beáramlással ellentétes folyamat is zajlik a diszkre merőlegesen két irányban kifúvások (jet-ek) formájában. Az elméletek szerint a fúzió beindulása után nem sokkal a korong anyagából a bolygók is elkezdenek kialakulni. Ez a folyamat végül a diszk szinte teljes disszipációjához vezet, némi poranyag marad csak. Ez a maredék okozza például a Naprendszerben az állatövi fényt. Az új Spitzer-felvételeken a csillagok kialakulásának minden lépése megfigyelhető, a porba ágyazódott sűrűsödési gócoktól a fiatal felnőtt kor első, a bolygórendszer kialakulásával járó fázisáig. Rebull szerint a Spitzer adatai alapján az Észak-Amerika köd éppen megszületett csillagai egyértelműen elkülöníthetők azoktól, melyek csak abban az irányban látszanak.

Az Észak-Amerika köd egyik rejtélye a gerjesztéséért felelős forrás, ugyanis még senkinek nem sikerült nagy tömegű csillagok olyan csoportját azonosítani benne, amely rányomhatná a bélyegét a ködre. A Spitzer-felvételek - de más teleszkópokkal végzett észlelések is - arra utalnak, hogy a keresett csillagok valahol a "Mexikói-öböl mélyén" lehetnek, azaz a köd ezen területe mögött.

Bizonytalan az Észak-Amerika köd távolsága is. Ezt jelenleg 1800 fényév körülire becsülik, de a Spitzer felvételei alapján azonosított új csillagok segíthetnek ennek finomításában is.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal Supplement Series c. folyóiratban fog megjelenni.

Forrás: MCSE, Spitzer News

Szerző: Kovács József (MCSE)
Megjelent: 2011.02.18 20:25