A Szahara északi peremterületeit pásztázva igen jellegzetes, kiszáradt vagy időszakos sós tavakra bukkanhatunk: ezek az ún. sottok. A Jerid sott nevet viselő hatalmas mélyedés például Tunéziában terül el, melyet csapadékos időszakban sekély vizű, sós tó tölt ki. Ezen a vidéken az évi csapadékátlag alig éri el a 100 mm-t, így nem meglepő, hogy itt Douz városától az algériai határ felé a rövid, esős periódusoktól eltekintve asztallap simaságú, sós plató húzódik. A sottot jó minőségű országút szeli ketté: ez az egyetlen objektum, amelynek mentén találkozhatunk az emberi élet nyomaival. A mellékelt képen jól látszódnak az országút melletti sókitermelés „meddőhányói”, kisebb dombocskák, amelyek az úttól kissé messzebb azonnal eltűnnek, és átadják helyüket a végeláthatatlan sótengernek. A megszilárdult sókéreg felszínére a Szahara homokját sodorja a szél, így a só vakító fehérsége eltűnik a homok alatt. A kép hátterében fölsejlenek a távoli Atlasz vonulatai, míg a dombok mögötti elárvult csónak egy nedvesebb időszakról árulkodik. Egykor nagy kiterjedésű víztükör uralta a tájat, a klíma szárazodásával ez mára már teljesen megváltozott. Forrás:NG

Szerző: Kurunczi Rita
Megjelent: 2009.01.07 23:16