Egy BTR-84-es páncélozott csapatszállító próbált kedd este megbirkózni az erdő viszontagságaival - segítségünkre volt a Honvédség, a Tűzoltóság és a Katasztrófavédelem. A jármű a vékonyabb fákon úgy ment át, hogy azt meg sem érezte, ellenben 50-100 méterenként újabb és újabb kidőlt, de már méretes fa állta utunkat. Amit tudtak, felaprítottak, mindezek ellenére gyalog meneteltünk tovább féltávtól a toronyig.

Amit tapasztalunk: gyakorlatilag az erdő megsemmisült

Amelyik fa nem dőlt még ki, annak a koronája sérült, vagy csak magasságában van derékba törve, és a letört részét egy hasonló sorsra váró társa tartja. Nagyjából fél percenként térnek a jég súlya alatt megfáradt fák, elképesztő hanggal a földre - frászt hozva arra a pár szerencsétlenre, akik alattuk bandukolnak, fejlámpával is sisakkal.

Feljutottunk ugyan, de ahhoz hogy az erdő újra hagyományos gépjárművel járható legyen 1 hét folyamatos helyreállítási, és eltakarítási munkára mindenképpen szükség van. A már kidőlt fák alatt, felett, mellett való elsétálás sem egyszerű, hiszen a föld 20-30 centi vastagon tele van a fákról már lehulló méretes jégdarabokkal, ami rendkívüli módon csúszik. A fa, amit átlépnénk, vagy rálépnénk, az is jeges és csúszik.

Természetesen - mint mindig - lehetőleg senki se kövesse példánkat egészen addig, amíg az eltakarítási munkálatok, és a jégzajlás meg nem történik. A lehulló méretes faágak, boruló fák egy reccsenéssel, de szemrebbenés nélkül bárkit a földbe döngölnek, aki pusztán bátorságból, vagy vakmerőségből arra kirándulna most.

A piros sáv túristaút is romokban

A kerítést sem kímélték a súlyos jég alatt leszakadt faágak

Tördelte: Kiss András

Szerző: Herczeg László
Megjelent: 2014.12.03 20:15