1988-as méretéhez tért vissza az Antarktisz felett kialakult ózonlyuk területe. Ez évi legnagyobb kiterjedését szeptemberben mérték, amikor is 19,6 millió négyzetkilométert ért el a nagysága. Viszonyításképpen ez akkora mint Oroszország és Algéria együttes területe, de volt már ettől sokkal nagyobb is. Legnagyobb kiterjedését 2000. szeptember 6-án detektálták, ekkor 29,9 millió négyzetkilométeres területet foglalt el az Antarktisz felett, ami az Egyesült Államok területének a háromszorosa. 

A 2000-ben mért rekordnagyságú ózonlyuk (Forrás: NASA)

De mi is az az ózonlyuk?

Az ózonréteg az erős UV-sugárzás hatására jön létre a sztratoszférában. Legnagyobb kontcentrációban a légkör 15-25 kilométeres magasságban van jelen. Az ózonkoncentrációt DU (Dobson-unit) mértékegységben mérik, ami 1 bar légnyomáson és 0 °C-os hőmérsékleten 0,01 miliméteres réteget jelent. A légköri ózon normál koncentrációja 300 DU. Ez persze nem egyenletesen oszlik el légkörünkben, a trópusok felett több, a sarkvidékeken kevesebb ózon van a sztratoszférában.

Az ózonlyuk nem szószerinti lyukat jelent, hanem a légkör egy olyan területére értendő, ahol az ózonkoncentráció 220 DU alatt alakul. Az Antarktisz felett ettől jóval kevesebbet, 100 DU értéket is mértek 2008-ban.

A NASA szakértői szerint az ózonlyuk csökkenéshez nagyban hozzájárult egy az Antarktisz feletti sztratoszférában elhelyezkedő meleg, instabil örvény, mely minimalizálni tudta az antarktiszi ózont pusztító, klór- és bróm-vegyületekből álló felhő nagyságát. Ez a felhő az emberi tevékenység hatására a sztratoszféra -78 °C-os rétegében alakul ki.

Forrás: NASA Godard

Az ózonlyuk kiterjedése a következő évtizedekben tovább csökkenhet, mérete tudósok szerint 2070-ben érheti el az 1980-as szintet. 

Borítókép: ZeeNews

Szerző: Varga Sándor
Megjelent: 2017.11.04 13:16