Lázár Endre lelkes mezőkövesdi észlelőnk tollából:

"Idén is készítettem egy összefoglalót a 2018-as szezonról. 

Május 

15-én mozgalmas napunk volt. Különös hangulatú, alacsony felhőalappal rendelkező felhőkre lettem figyelmes, óriási erővel törtek a magasba, így kifutottam a tóhoz, ahol még jobban látszódott a csak panorámában elférő zivatar. Egyre sűrűbb, ezáltal egyre sötétebb lett a csapadéksávja, hamarosan dörgött is belőle. Olyan hangos volt, mintha a fejem felett lett volna, pedig már messze járt. 

Három nappal később újra elővehettem a fényképezőgépet. Portrézni voltam a Kavicsos-tónál, viszont egyre többet néztem az ég felé. Egyre magasabb gomolyok nőttek, amiket a nap fénye festett látványosra. Jól lett időzítve a portrézás, amikor meglett az elegendő kép, kimentünk a város szélére és felmásztunk egy vasúti felüljáróra, ahonnan pazar kilátás nyílt a felhőkre. A felerősödő szél ellenére sokáig maradtunk ott, megvártuk míg visszasüt a nap. Végül hosszas várakozás után újra előbukkant a hátam mögül és kattintgatni kezdtem... Hazafelé elért a zápor, meg is áztunk, de megérte. Abszolút! 

Május 26-án tovább bővült a felhőtáram. Nincs is jobb egy jó fényekben és hangulatban eltöltött jegyes fotózást az árpamező közepéről naplemente közben elkapott festőien szép felhő megörökítésével levezetni. Ez lett a kedvenc fotóm az idei szezonban. A helyszín, a fények és a felhő is tökéletes. Egyszerűen minden passzolt, amikor kellett! 

Június

Június első vasárnapján kora délután erős zivatart generált a Bükk. Hazafelé tartottunk és megláttuk a tornyosuló gomolyokat a Bükk felett, amik vészesen közeledtek felénk. Mezőkövesd határában sikerült elcsípni a zivatart, ami komoly struktúrával üdvözölt minket. Gyorsan lefotóztam, majd rohamtempóban siettünk haza, mivel a távolban durva lecsapókat és jégsávot is láttunk... Majd leszakadt az ég oly erővel, hogy egy óra leforgása alatt több mint 60 mm csapadék zúdult a városra. Ez a mennyiség hirtelen esett le, a település csatornahálózata ezt nem bírta és ideiglenes csónakázótó keletkezett a belvárosban. 

Ez a Méregzsák szinte pillanatok alakult ki a semmiből június 5-én. Leesett az állam amikor észrevettem. Egy óriási felhő tornyosult keleti irányban a lemenő nap utolsó fényeiben és folyamatosan villámlott benne. Habozás nélkül lefotóztam. Még világos volt a villámfotózáshoz, így vártam kicsit és átnéztem az időjárási térképeket amik szerint még sokáig életben maradhatott a cella. A vadászat izgalmas része most jött. Egészen Egerlövőig üldöztük a vihart ahol már sikerült villámfotókat is készítenem. Kiugrasztott a bőrömből a természet félelmetes energiája. 

Június 28-a igen jól kezdődött számomra. Az NLC szezon közepén nem hagyott nyugodtan aludni az a gondolat, hogy bármelyik hajnalban felbukkanhat egy éjszakai világító felhő. Bár egész éjszaka esett az eső, hajnali 3 körül megnéztem a műholdfelvételeket és egy keleti webkamerát, amin feltűnt a kékes színben pompázó légköroptikai jelenség. Gyorsan összepakoltam a fotós kellékeket és kivágtattam a tóhoz. Óriási szerencsém volt, mert pont elvonult a vastag felhőtakaró tiszta eget hagyva maga után, ráadásul igen fényes és nagy kiterjedésű volt az NLC. A nyár és az év egyik legnagyobb fogása. Július 21-én a "Nap képe" lett a National Geographicon.

Július

Júliusban pihenőre fogta magát a zivatarszezon, alig történt érdemi esemény. Dörgésig is csak a hónap második felében jutottunk el, viszont akkor pótlódott a mennyiség. 1 héten keresztül minden nap megállás nélkül zengett az ég. A többségben egycellás zivatarok általában különösebb látványosság nélkül érkeztek, ezeket elengedtem az objektív előtt, azonban akadt néhány pofásabb zivatar. 

Például ez:

Sajnos csak egy 85 mm-es portréobi volt nálam, muszáj volt ezzel beérnem. A szűkös látószög miatt több mint 20 képet készítettem a felhőről, amiket összefűztem Photoshopban. A zivatar üllője különösen tetszett. 

Mikor szétoszlott az előző képeken látható zivatar máris alakult egy újabb. Erős lecsapókat szórt ez a Bükk felől érkező cella, ez a kép a legszebb arcát mutatja. Hirtelen kiúsztak az üllő elől a felhők én meg csak tettem a dolgom... 

29-én a Tátrában túráztunk. Egy kilátóból nagyon szép panoráma nyílt a Magas- és Alacsony-Tátra csúcsaira. A kilátásban való csodálkozásomat egyszer csak egy mély dörgés szakította meg. Tőlünk nyugatra egy orografikus tényezők által létrejött zivatar emelkedett a hegyek fölött. Rá is fordítottam a fényképezőmet. A szemem előtt alakult ki egy zivatar, méghozzá 1000 méter magasról szemlélhettem végig az egész életet az első gomolyoktól az utolsó dörgésig. 

Nem állt le a zivatarképződés, sorban alakultak az újabb és újabb cellák:

Augusztus

A hónap elején száraz, tiszta idő volt, amit tejút fotózásra használtam fel. 3-án jutott eszembe, hogy lehetne valahol tejutazni. Gyorsan kellett keresnem egy fényszennyezéstől mentes helyet a közelben, mert hamar kelt a Hold és a fénye elmosta volna a tejutat. Egy Cserépfalu melletti rétre esett a választás, ez a legközelebbi legsötétebb hely Kövesdhez. Miután kiértünk ide és megszokta a szemem a sötétet nekiláttam a fotózáshoz. Először beállítottam a fókuszt a roppant fényes Marsra, majd néhány próbaexpo után panorámaképeket csináltam. A Nagy Nyári Háromszöget sem felejtettem ki. 

Idén 12-én volt a Perseida meteorraj maximuma amit a Balaton mellett található Hegyestűről figyeltem meg. Szerencsére kedvezőek voltak a légköri viszonyok ahhoz, hogy a 2,4%-os holdsarlót lefotózhassam. Különböző appok segítségével belőtte, hogy kb. hol fog feltűnni az ilyenkor még szabad szemmel alig látható friss Hold. Miután lefotóztam előkészültem a Perseidák megfigyeléséhez és a fotózáshoz. 

Mezőkövesden a szezon utolsó komoly vihara 24-én volt. Robbanásszerűen alakultak ki a zivatarcellák a Tisza-tó felett és kisebb rendszerbe szerveződve közelítettek meg. A ránk húzódó sötétségben egyre fényesebbé és intenzívebbé vált a villámtevékenység, szinte másodpercenként villogott. Tiszta armageddon... Hirtelen megérkezett az erős kifutószél tovább fokozva a hangulatot és az adrenalin szintem. Leírhatatlan érzés volt átélni egy ilyen vihart. Akármerre néztem elvakított a folyamatos villámlás, süvítő szél, ijesztő struktúrák. Mikor fölénk ért monszunszerű esőzést és városon belüli lecsapókat produkált. Őrült este volt... "

Köszönjük szépen a tartalmas és csodaszép képekkel gazdagított összefoglalót!

Szerző: Időkép
Megjelent: 2018.10.02 12:18