A sarki fény birodalmában jártunk

Egy rövid, de sikeres expedíció története az északi sarkkörön túlról.

Régóta dédelgetett álmom volt, hogy eljussak Európa északi felébe, a sarkkör közelébe, vagy azon is túl, hogy élőben megfigyelhessem az Aurora Borealist, azaz a sarki fényt.

Tavasszal, amikor már javában készülődtünk a nyári chilei napfogyatkozás expedícióra,akkor született meg az elhatározás kis csapatunkban, hogy az ősz folyamán egy rövid

sarki fény expedícióra is elutazzunk.

Több lehetséges úti cél közül végül Tromso-t, Norvégia északi részét választottuk ki, közel az északi szélesség 70. foka közelében. A régebbi időjárási adatokat figyelembe véve, és az ottani éjszakák hosszúságát is, október második fele ígérkezett a legmegfelelőbb időpontnak. Ezek figyelembevételével megszületett a nagy elhatározás, hogy október 24-e és 29-e között szerencsét próbálunk északon.

 

Ahhoz, hogy sikeres legyen az expedíció, sok mindenben a szerencsére kellett hagyatkoznunk. A megfelelő észlelő területet ki tudtuk választani, de az, hogy az időjárás is megfelelő lesz, vagy lesz-e egyáltalán sarki fény, ez már inkább a szerencsén múlott. 

Mivel jelenleg központi csillagunkon napfoltminimum időszak van, szinte hónapok telnek el egy-egy folt feltűnése között, ezáltal ritkák az erőteljes napkitörések, így kevesebb részecske jut el bolygónk közelébe, ami a pólusoknál erőteljesebben gerjeszthetné a felső légkört. A naptevékenység 11 éves periodicitást mutat - ennyi idő telik el két napfoltmaximum között. Ennek ellenére a minimum időszakában is vannak látványos sarki fény jelenségek a magasabb szélességi körökön.

Ennek a valódi oka csak az utóbbi években derült ki, ugyan is a kutatók speciális napészlelő műholdakkal megfigyelték, hogy napfoltminimum idején központi csillaguk légkörének gyengül a mágneses tere, és időről időre helyenként elvékonyodik, kilyukad - akárcsak a Föld ózonrétege. Ezeken az elvékonyodott részeken a Nap nagyenergiájú töltött részecskéi lényegesen könnyebben áramlanak ki a kozmikus térbe. Ezt a jelenséget nevezték el a kutatók koronalyuknak. Ha egy ilyen, adott esetben a Földünk irányába néz, a belőle kiáramló részecskék ugyanazt a hatást produkálják, mint egy erősebb napkitörést létrehozó napfoltcsoport. Így a Föld pólusai közelében felerősödik a sarki fény tevékenység.

Visszatérve expedíciónkra, az indulásunk előtti napokban szerencsénkre pont egy ilyen koronalyuk alakult ki a Napnak a Föld felé néző oldalán. Így reménykedve keltünk útra 24-én este, hogy derült idő esetén jó eséllyel látványos sarki fény jelenségben lesz részünk.

Az első éjszakán nem jártunk szerencsével, végig felhős volt az ég, és időről időre eleredt a hó, több hózáporba is belefutottunk. Másnapra alaposan megváltozott az időjárás. Elvonultak a felhők, kisütött a nap, igazi kirándulóidő lett. Ki is használtuk ezt a lehetőséget, és drótköteles felvonóval felmentünk a helyi kilátóba. A látvány a havas tájjal mesébe illő volt.

 

Alkonyatkor elindultunk az első kiszemelt észlelési területre, Kvaloyvágen közelébe a tengerpartra. Ez Tromso-től északra található.

Sarki fény áradat

Még be sem sötétedett, amikor megérkeztünk, de már látni lehetett az első halvány sarki fény sugarakat az északi ég alján. Teljes sötétedés után szép csillagos tündökölt az ég a hideg sarkvidéki levegőben. Nem sokat kellett várnunk az első látványosabb Aurora felfényesedésre. Hosszú zöld szalagként jelent meg az északi ég alján, és egyre jobban terjeszkedett kelet és nyugat felé is egyaránt, miközben a horizont feletti magassága is egyre csak nőtt. Időnként felfényesedett, színe zöldből helyenként fehéres sárgára, majd pirosas árnyalatúra váltott, és a szalagforma gomolygó füstformát vett fel.

Néhány animáció is készült:

 

 

 

 

Társam, Csörgei Tibor animációja itt érhető el.

Ezen az estén kicsivel éjfél utánig voltunk kint. Ez idő alatt a sarki fény számtalan alkalommal úgy felerősödött, hogy szinte az egész eget beterítette. Visszaérkezve a szállásunkra boldogan tapasztaltuk, hogy a következő estére is derült vagy változóan felhős eget jeleznek előre az időjárási oldalak. Így reménykedve tervezgettük a következő napot.

Másnap 27-én reggel felhős időre ébredtünk, de az estéhez közeledve határozottan csökkent a felhőzet, csak kisebb felhőátvonulások voltak. Ezen az estén a legígéretesebb észlelőhely Tromso-től északnyugatra eső terület, Tromvik környéke volt. Alkonyatkor értünk oda, és gyorsan összeállítottuk a felszerelést, mert ekkor már javában tartott az égi műsor. Teljesen nem derült ki az ég, változóan felhős volt, de ettől még látványosabb lett az Aurora fényjátéka. Most is több hullámban érkeztek a napszél részecskéi, és még az előző éjszakánál is szebb show műsorral kápráztattak el minket. Éjfélhez közeledve észak felől gyülekezni kezdtek a felhők, és rövidesen be is borították az egész eget. Ennek ellenére mindenki nagyon elégedett volt a csapatból, mert a vártnál jóval látványosabb jelenségeket sikerült megfigyelni és megörökíteni, két egymást követő éjszaka is, ami ennyire fent északon eléggé ritkaság.

Ezen az estén is készült néhány animáció:

 

 

 

Másnap, 28-án reggel havazásra ébredtünk. Ezen a napon már teljesen más arcát mutatta Tromso. Szinte egész nap kisebb megszakításokkal esett a hó, igazi téli idő volt. Összepakoltuk a felszereléseinket, és elmentünk szétnézni a városban, megnézni a helyi nevezetességeket, és megkóstolni a helyi ételeket. Így gyorsan eltelt az utolsó napunk is, és 29-én hajnalban az első járattal indultunk is vissza Osloba, és onnan Budapestre.

Szerző: Jónás Károly


Hirdetés

Kapcsolódó hírek

Napfogyatkozás expedíció Amerikában (2. rész)
Napfogyatkozás expedíció Amerikában (1. rész)
Lélegzetelállító felvételek a Nemzetközi Űrállomásról